2017. ápr. 12.

G. F.: Ütött az óra (1848)



Ütött az óra; Kárpátok lejtőjit,
Szomjuzzák alföld áldott téreit,
Téged vitéz Kunság, Bánát kalászit,
Ménes, Tokajnak szőlőhegyeit;
Szomjuzzák a magyarnak szép honát,
Egy ezredévi ősi birtokát.

Téged kivánnak Árpád szent hazája,
E drága földet négy folyók között,
Melyet vérökkel szerzettek apáink,
A kis utód vérével öntözött;
Melyen apáink sirja hamvadoz,
Hol gyermekink bölcsője ringadoz.

Téged kivánnak gazdag aranyoddal,
Szép hölgyeiddel dús magyar hazánk!
Vad szenvedéllyel köszörülök a tőrt,
Uszitják egymást ellenink reánk;
Sem kevesebb, sem több amit akarnak;
Mint vég- és irtóharczot a magyarnak.

S te hagynád ezt Árpádnak ivadéka?
A négy folyónak áldott téreit?
Kúnságodat, s a délibáb hazáját,
Ménes, Tokajnak szőlőhegyeit?
Te áthagynád nekik imádott honod
Mely ezredévi ősi birtokod?

Fel, fel, magyar nép, ősi szép hazádért,
Fel hölgyeidért, fel gyermekedért!
Kelhetsz-e szebbért, vivhatsz-e nagyobbért,
Mint mikor értök öntesz hősi vért?
Fel, fel, magyar nép, bosszuló csatára!
Hazád, s szabadságod lesz harczod ára!

Le köntösödről az aranyt! a gyöngyöt,
Ötvös helyett csiszárok kellenek;
Ezüst, arany helyett kemény aczélból
És vasból kardot fegyvert verjenek;
Miért aranylánczon zsebedben óra,
Veszélyben sziv az óramutatója!

Gazdag, szegény, öregje, ifja indúl,
A férfi fegyvert ölt, életóvót;
A nő, menyasszony-köntöséből varrja
S kitűzi a buzditó lobogót:
Ágyuvá lészen a torony harangja
Előbb, mint a hon temetését kongatja.

Egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért!
A jelszó áll: vagy élet, vagy halál!
Halál az árulásnak, s szolgaságnak,
Neked szabadság szent oltárod áll!
Körölted, élet és halálra készen
Az áldozó: Árpádnak népe lészen!

Ti akarátok, hogy csatára keljen,
Ti hogy véres legyen az áldozat!
Reszkessetek, mert harczra szörnyü leszen,
Az igaz ügy szent diadalt arat!
És mint a phőnix hamvadó porából
Kelend ki a magyar nép a csatából!

Forrás: A szabadság lantja 1873 –Költemények az 1848-49-ki függetlenségi harcz idejéből – Kolozsvár 1873.