…
odakünt hunyorogva leselkedik az est; a zene szétszállt már a lakásokban és
mintha elhallgatott volna, pedig némán szól tovább, mint ahogy mindig szólt, a
múlt alkonyodó utcájában, a jelen gyantás fenyőillatában, és szól majd a jövő
ragyogásában is, mert a szeretet és békesség muzsikája – összekötve időt és
embereket – el nem hallgat soha.
Felzendül
ugyanaz a dal, ugyanaz a muzsikaszó, mintha más nem is lenne a világon, pedig a
remény karácsonyi csillogásában, a kis gyertyák elbűvölt gyermekszemében, a
szépség és jóság kitárult várakozásában mást mond és ígér mindenkinek.
A
gyermek csodás álmokat a karácsonyfa soha el nem múló bőségéről, a szülők
jóságáról, a játékok titokzatos életéről, amely ezen az estén csupa
karácsonynak látszik és nyilvánvalóan végtelen…
De
a család, a mai estén felülről nézi gyermekeit, mint ahogy máshonnét nem is
nézheti, hiszen azok a padlón igazgatják a vasutat, azzal a hittel és
komolysággal, ami a felnőttekről már régen lekopott… és meg is mondják
véleményüket a ténfergő nagylánynak, aki álmatag boldogságában majd eltapossa
az egész vasúti igazgatóságot…
De
ez sem csoda, mert a lány, a táruló tervek és álmok szabadságának ege alatt
jön-megy, egyik kezében még babáját tartva, de a másik már ölelésre készen
Valaki felél, aki vagy van, vagy nincs több a világon és – mivel két egyforma
ember nincs is a világon – ez a vágy teljesülni is fog.
Igen,
ez így lesz, mert szól a távoli dal, és ezen az estén minden lehetséges.
A
csillagok enyhült szemmel nézik a földi utakat, ahol szánkók csilingelnek
hazafelé és fényes ablakszemek nevetik a sötétséget, amelyben betlehemes
legénykék láncos botja zörög, a suba a földet éri, de a karácsonyi rigmust
álmukban is tudják, s ehhez mért biztonsággal simogatják meg kenderkóc
szakállukat, mielőtt erélyesen megvernék az ajtót:
-
Szabad-e betlehemet köszönteni?...
Hát
persze, hogy szabd, hiszen ezen az estén mindent szabad, ami dal, ritmus,
simogató mese, vers és álom, képzelet és alkotó szertelenség, mert
megfoghatatlanul zeng a béke eljövendő valóságának örök hárfája, oktatva a
nehézfejű öregeket, fékezve a szertelen fiatalokat, békítve ezt a sok szándékú
nagy családot, hogy legalább ilyenkor tegyék ki a bicskát az asztalra, és
tegyenek a zsebbe diót helyette, amiből természetesen aranydió lesz, mert
ilyenkor csakis aranydiók teremnek a jó szándék karácsonyfáján, hiszen
felzendül a karácsonyi muzsika, s ilyenkor minden lehetséges.
A
fogyó hold ezen az estén szokatlanul világos, mintha látni akarná a földi
dolgokat, amelyek a mesék jóságos takarója alatt születnek, és látni akarná a
képekbe és szobrokba álmodott embereket, akik ezen az estén kilépnek a képből
és megmozdulnak a szobrokban kíváncsian, hogy amióta megalkotta őket a művészi
alkotás láza, történt-e valami újdonság a világban?
Véleményükről
– sajnos – nem lehet semmit megtudni, mert a hold – csekély fejcsóválás után –
otthagyja a vállvonogató szobrokat, mert a hazatérő betlehemeseknek kell
megmutatnia az utat. Azután újra az ablakon leskelődik be, ahol nem égnek már a
karácsonyfák gyertyái, alusznak a gyerekek, s az anyák a játékokat rakják
rendbe a karácsonyiak alatt.
A
forró kályha mellett a karosszékben nagypapa alszik vadonat báránybőr
mellényben, az asztalnál a nagyfiú regényt olvas, az apa pedig valamit számol
egy iskolai füzetben.
-
Te, Béla – szólal meg később az apa -, nézd meg ezt a betyár egyenletet… nem
bírok vele…
A
fiú komolyan maga elé húzza a füzetet, az anya mosolyogva és büszkén nézi a
fiát, aki egyetemista, és urát, aki harmadikos gimnazista. Közben bejön a nagylány,
egy kis gramofonnal és hanglemezekkel.
-
Nagypapa alszik? – kérdi abban a reményben, hogy a hangos kérdésre talán
felébred a nagyapa… de nem ébred fel… s a lány olyan tanácstalanul néz körül,
hogy bátyja megszánja.
-
Gyere a másik szobába… onnét nem hallatszik át.
Megszólalt
a távoli halk zene, a hold benéz az ablakon, de nem mondja meg, hogy ez még
csak álom, vágy, a reménykedő emberiség könyörgése, hogy a gondolatokban és
tettekben mindig ilyen karácsonyesti Béke legyen a Világon.
Forrás: EKE Hírlevél VIII. évf. 2011/4. sz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése