2017. ápr. 14.

Mihály László: Augusztus Budán



Fakul már otthon a Csicser s a Budvár
S Küküllő habjai hűsen suhannak –
A halk Budán vagyok, mint kósza vendég:
Fedél itten jutott a hontalannak.

Már lankadtabb, halványabb lett a napfény
S harangszó is sokkalta búsabb este
S a Svábhegy zöld háta mögül – figyeld csak
- Az ősz kopaszon mintha idelesne.

Pedig a Nyár még csókosan nevetgél.
Pompás vagyok, beszélj bohóka költőm...
Jaj, csak véletlenül rá ne tipornék
Egy-egy fakó,kimúlt levélre ott a földön.

Cigányzene s otromba jazz-bank idehallszik
S egymáshoz bújnak édesen a párok –
Nyár, könnyeket rejt sugaras arcod:
Érzem fájón, hogy félig sírva járod.

Augusztus, fonnyadás, drága hónap,
Az Őszt jelented és utána Tél jön.
De már nem félek: van kedvesem, van
Aki szeret hűen, becézve, félőn.

Forrás: Botond - Szépirodalmi és tudományos folyóirat II. évf. (1926) 7-8. sz.