Júliusz: Lantos

Halk az est, arany sugára

A hegyek megé borong;

A vándor lantos magára

Egy sötét erdön bolyong.

Szirtre áll, néz merre honja?

Hol mosolyg a báj vidék?

Melly felé hű keble vonja,

Melly után sohajtozék.

Ált utazván nagy világot

Nyúg-hazára nem lele;

Bár ott dicstetőre hágott,

Vissza vágyik kebele.

Köny ragyogva hő szemében

Lassudan halad, s reméll,

S felsohajt, mert ah! – szivében

Egy leányka képe el,

Ott, hol az piheg, határa –

Ott arany liget virúl,

S égi kény leng alkonyára

Béke csendes partirúl,

„A vidékben, mellybe vágyom,

Egy kis hajlék mosolyog;

Ott virit az én világom:

Phaedra, szived ott dobog!”

„Te, ki a kék láthatárra

Olly szeliden tűnsz elé,

Légy kalausz, o hold sugára

A homály közül – felé!”

S szél fuvall, zug a magas tölgy

Mellynek andalg árnyain;

Éj-bagoly nyög a sötét völgy

Rengetek magányain.

Megy továbbra, lant kezében,

Útatnézve meg-megáll,

S egy hárs csendes éjjelében

Egy magányos sírt talál:

„Útas, hol lépsz, szent hely ez,

Hantja ártatlant fedez:

Phaedra hamva nyúgszik itt,

Kit szerelme sírba vitt.”

Néz a lantos, és szivére

Rá villan jég borzalom,

Köny nem áradoz szemére –

Hajh de benn a fájdalom.

S némán dül a sír kövére,

Mellyben alszik élte bére!

Lantja búsan rengedez,

S vég nyögéssel zengedez.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

A Remény (Szemerétől)

Valahányszor te reám, reám, ki itt elsetétedve, elbúsúlva sóhajtozom, olly szelíden mosolyogsz, mint az estvelgő ég szelíd színe, és mint Aurora mikor láng orczáin minden szépség elterjed; mindannyiszor ez a Te biztató mosolygásod megenyhíti kemény, és vad sorsomat. De most engem elhagyál: köd, hab, szél messze elkapott a csendes révtől, mellyben hajóm bátorságossan nyugvék, faggat, gyötör, remegtet minden óra, minden pillantás, s keblemnek minden érzései küzdésben vannak. Tűnj fel ismét szép Remény, és altasd el e kínokat keblemben, a hogy dallásával a hűséges Anya altatja el síró kisdedét; s engedd hogy olly isteni álmokat lássak alvásomban, a millyeket a boldog Endymion aludt a szerelem berkeiben. S ha majd lelkem fel fog serkenni e varázs alvás karjaiból, leljem úgy magamat a kedves leány karjai közt, mint a felébredő Endymion lelte magát a Diannaéi között.

Széphalmy

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Dukai Takács Judit: Az én Magányom

Itten töltöm vigan napjaimat

E szalma fedeles együgyű kis házban,

Itt öntözöm zsenge virágimat

E kis kertetskének sürü homályában!

Dalra fakaszt, madárkák zengése,

Elandalit a falevél ujjulása,

A Tavaszi Zefirke lengése,

Égi reménnyel gyújt rozsák bimbozása,

Igy! igy, élek távol irigyektől

Kicsinyek gondjaim, de egyszersmind nagyok

S ha magányom, a bölcsebb lelkektöl

Látogattatik, óh akkor! boldog vagyok.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Fenyéry Gyula: Barátság és Szerelem

Gondatlanúl eredtem kis sajkámmal

A szenvedelmek zajló tengerére;

Vak éj, borult a vészes víz szinére,

Küzdék örvénnyel, széllel és hullámmal.

Erőlködém feszítet vitorlámmal:

De nem volt útamnak biztos vezére

S szép vágyaimnak békes enyhelyére,

Nem kötheték ki zúzott vasmacskámmal.

S im széttoszolt az éj, simúl a tenger!

Tündér fiai ragyognak fényt pályámra

Erósz áll, a kormány mellé sajkámra.

S egy szél, Küthera révpoartjai felé ver!

Magam Küprisz szép mennyében találom

S karjaim között imádott Ideálom.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Kovacsóczy: Ének

Az ajk rózsájin hangok ringadoznak,

És szellembájak könnyen lejtenek,

S mint súgár s illat légben körzenek;

Öröm, gyanú s kín akként áradoznak.

Hol e Tavaszzengések olvadoznak,

Mosolygva bíborulnak Édenek;

Új élet, új napok diszelgenek,

A holt erő s lét fényben virradoznak.

Feltűn a hitláng tündérző világa,

Gyönyör hajnallik a bánat sebére,

Mellyet vad sorsom harczal égve vága.

Varázslat ömlik hangja tengerére;

Szép arcza fény özönben elmerül. –

S a zengőt hódúltak fogják körűl.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Szent-Miklóss: Epedő Várás

Kies ernyőzetek,

Hamar óh rejtsetek

Titkos homályitok,

S hűs, szent árnyékitok

Közzé, a míg betér

ide a szép Tündér.

Te enyhe lengeteg,

Siess hozzá,s vidd meg,

Hogy hév sóhajtatok,

S égő kívánatok,

Között itt várja rég,

Ki, míg él, érte ég.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Makáry: A Fátyol

Mély fájdalomtól leng bús fátyolom,

Vérző siralmim egy hűs sírba esnek:

Itt nyugszik teste a hervadt kegyesnek;

Őtet kesergem, őtet gyászolom.

Lelkem világhoz már nem lánczolom.

Vad éjeim vig rózsát nem keresnek,

Nem látszik a kies többé kiesnek,

Eltűnt Istennem, meghűlt Gyámolom.

Midőn a szerencsétlen igy eped,

Igy forr, igy küzd folyván könnyim patakja,

Halál nyiljon meg árnyas ünneped.

Ott feldúlt szívem terheit lerakja.

Örömhajnalban húny a gyötrelem,

S Amáliámat újra fellelem.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Dallai: A Bujdosó

Fölkerestem nagy zajában

A világi életet;

Láttam, mint ragyog sugára,

S milly csalárd úton vezet.

A barátság szűk hazáját

Megtapodták lábaim:

Itt sem, ott sem téljesedtek

Nagyra vágyó álmaim.

Légy segitőm, légy nyugasztóm

O magánynak istene.

Itt reménylek: bár örökké

Bús vidéked rejtene.

Im korette szirteiddel

Háladón ölelkezem,

Búra hajló lombjaiddal

Bút pihegve mérkezem.

Nem kerülöm völgyeidnek

Szent homályát, rémeit;

Sírva járom fellegekre

Nyult hegyidnek bérczeit.

Légy segitőm, légy nyugasztóm

O magánynak istene,

Még ohajtom, bár örökké

Bús vidéked rejtene!

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Makáry György (1799-1857): Laura éji Keserve

Húlljatok

Gyászom könyei:

Meghitt harmatok!

Éjnek hívei!

Szárnyas szellő,

Búm költött e fel?!

Vésztlehellő,

Honnan érkezel?!

O ha Kedvesemnek sirja szült!

Mellybe lelkem annyiszor merült!

Most is örvényezni vágyok abban,

A sok eggymástűző mérges habban,

S mivel e szív régen tőrbe dűlt,

Annál biztosabban.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Bárány Ágoston: Haldokló titka

Remegtél imádód előtt,

Kebled lángja lobogott;

Hévben látád a tisztelőt,

Az epedő boldogot.

Lyánka! kinos pillantatim,

Ez elmulás pontjában,

Rejtik titkolt indulatim,

Hü szivednek lakjában.

Vándorlelkem a sir rögén

Azért pihent-meg most, hogy én

Szerelmemet megvalljam

S nyugalmamat itt hagyjam.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Kazinczy Ferenc: Palladio*

Rontott, mert építeni akart Paladio; benne

Csak rontót látott vad kora jó ideig,

A Müvész érzette magát, s neked én fogok, úgy mond

Törvényt és példát szabni, de nem te nekem.

Im áll a roppant csarnok, s bizonyitja, ki több itt,

A Müvész e, vagy a szolgai tompa szokás?

(* Palladio Andrea, hires Olasz épitő Mester, 1528-ban szegény sorsban született. Eleinte képfaragó vala, Trissino benne a Mathematikai hajlandoságot észre vevén nékie Vitruvot fejtegette. Romai útjaiban, ezen város régiségeit rajzolta. Hazájától tisztelve meghalt 1580. Munkája; A hajdoni Roma régiségei, minden tökélletlenségei mellett elérúlja, hogy az előkor szellemébe béhatott. – A legdiszelb épületek közé, melyekkel magát halhatatlanítá, Anyavárosában emelt Theater degli Olympici, Palacio Barbaro tartoznak, s több más tájbeli épületek. Algarotti őt az Épitő Mesterek Rafaelének nevezi.)

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Fenyéry Gyula: Erosz Hatalma

(Tasso Amintájából.)

A méh kicsiny, de egy kis

Szúrással is nehéz, és

Sajgó sebet csinál ez;

De mi kisdedebb Erosznál,

Ki befér akarmi szükön,

S akarmi szükön elbúv?

Most a kökény-szemeknek

Pillájok ernyejébenn,

S a szőke haj tekergő

Habos gyürűji közzé,

Majd a gödörke mélyén,

Mit egy kecses mosolygás

Nyit a kegy-arczulatban;

És még is olly halálos,

Nagy,s orvosolhatatlan

Sebeket tud ejtni Ő is.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Szerényi: Az Esk

Egy csélcsap eski, bájoló kecsére

Laurának, hogy csak érte ég

S fog lenni hű hozzá mindég:

De a szép gúnyolón mosolyg eskére.

„Hitelt, igy szóll, mint adhassak szavadnak?

Ki múlékony kecsemre esküvél,

Jele mihelyt orczáim elhervadnak

Hüséged is feloldva szárnyra kél.”

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Kölcsey Ferenc: Bordal

Igyunk derűre!

Igyunk borúra!

Ugy-is hol kedvre

Ugy-is hol búra

Fordúl az élet;

Kedved a jó bor

Jobban éleszti,

Búdat a jó bor

Meszsze széleszti,

S elmulat veled!

Minden por, álom,

S füst e világon.

Mi haszna gázol

A boldogságon

A hír barátja?

Ha dob riadt a

Harcz reggelére,

Patakban omlik

Hullámló vére

S bérét más látja.

Békételen, bős

Szenyved magába,

Kétség s remény közt

Vár, és fél a kába

Perczet, s esztendőt.

Miért törődöl

Szűk életeddel,

Napod ma mit nyújt

Köszönve tedd-el,

S hagyd a jövendőt.

Reggel, vagy estve

Szélben, vagy csenddel,

Eljön magátol

Sorsod mit rendel:

Miként nyár és tél.

Ernyőt keress ha

Készül borúlni;

Szenvedj ha nem tudsz

Hová vonúlni,

Fordúlhat a szél.

Éld a jelenlét

Perczét, s óráját

Együtt lefutja

Jó, s rosz pályáját,

S egütt huny véled.

Igyunk derüre,

Igyunk borúra,

Ugyis hol kedvre,

Ugyis hol búra

Fordúl az élet.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Lord Byron után (Töredék)

Setét magányosságába,

Mély keblembe éltetem,

Szerelmes hányódásába,

Fájdalmam, és életem!

Gyakran lebeg szemem előtt

A titok felfedezve,

De ah! hogy vágyódásom nőtt,

Leg ott el van rejtezve.

Szivem belső üregébe

Örökös lángjával ég

Egy tűz – és édes sebébe

Lelkem nem láthata meg. –

A bánat zivatarjai,

Szélvészi a kétségnek,

Nem oltják tüzem – s lángjai

Gyöngén, de szentül égnek.

Lágyúlj majd meg sirom felett,

Emlékezz szerelmemről;

Hozzád már ez vég lehellet:

Gondolkozz hűségemről.

Birta minden fájdalmait

Lelkem, - egy földre verte;

Hogy te kerülted kinjait,

S kedvedet meg nem nyerte.

Halld csak! talán meg fog hatni

Végpanaszom szózatja,

Hisz a holtakat siratni

Az erkölcs se tilthatja.

„Fizesd-meg a szerelemnek

Első végső adóját

Egy könnyel, - s olly sok kellemnek

Szánd-meg volt imádóját.”

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Júliúsz: Sólyomvár (Töredék)

Borong a táj; letűnedez

Az est arany sugára,

Köd-ár mereng a halmokon,

szürkül a völgy határa.

Magasra nyúlt szirtnek fokán

Sötétlik Sólyom vára;

Bástyájin Líza fájdalom

Között andalg magára:

„Szemem világát elnyeli

A messzeség homálya;

Nem látom őt! – a szív remeg.

S nyugalmát nem találja. –

Busan kondúl az est-harang –

E perczben múl egy év el

Hogy a kedves utólszor rám

Simúlt forró melyével.

Amott, hol elfordúl az út

Az erdő éjjelébe,

Miként tünő árny elmerült

Az alkonynak ködébe.

Szárnyalt, mint szél, villám-lova,

A föld futott alatta,

És, ah! örökre szívemet

Szivével elragadta,

Utána jaj – s fohászaim

Haszontalan nyögellnek,

Csak a kinos emlék maradt

E fájdalmas kebelnek –

Ha jösz te, ó sohajtva kért

Halál! szemeim lezárni,

S hol majd e szív enyhét leli

A sírt, elém kitárni?”

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.

Görgényi Béla: Költés

A lét s az ég titokban érdekelnek,

Csillag, hold, nap, szelíd fénnyel derül;

Madár, csermely, zeng bájlón mesterül,

Virág, erdő, illattal idvezelnek.

A lét a bús s vidám emberkebelnek,

Varázsan hang-fény-szagban felkerül.

Örömbuzogva lágyan elmerül,

S szó nélkül a szív, elme szárnyra kelnek.

A képzés nézi e vir életet,

Látván a termetek mint sarjadoznak;

Felkölt a melyben alvó zengzetet;

Szép, Nagy, Dicső, reng húrjain a koboznak

S mit a homály talányba rejt vala

Megfejti a költő lángzó dala.

Forrás: Aspasia 1. kötet – Szerkeszteté Kovacsóczy Mihály – Pesten kiadá Füskúti Landerer Lajos 1824.