Előbb szemérmesen jött,
ártatlanság mezében;
s szerettem, mint egy gyermeket.
Majd cifra és rikitó
ruhákat vett magára;
s én gyülöltem öntudatlan.
Királynő lett belőle,
aranyban tündökölt már…
ó, én epés, veszett dühöm…!
… Ledobta cifra lomját,
de én csak mosolyogta.
Midőn ott áll a régi
ártatlanság mezében,
megint hittem neki.
De ezt is levetette,
s mezitlen állt elém…
Ó, éltem üdve: pőre
költészet, igy mindig enyém léssz!
Ford.: Franyó Zoltán
*
Juan Ramón Jiménez, vagy egyszerűen csak J. R. J., „az egyetemes andalúz”, a huszadik századi spanyol irodalom legnagyobb élő alakja, az 1956-os irodalmi Nobel-díj kitüntetettje, 1881-ben született Moguer-ben. Már tizenkilenc éves korában két verseskötettel jelentkezik és csakhamar egyik vezéralakja lesz a „kilencvennyolcasok” nemzedékének. A legújabb kori spanyol történelemben döntő évszám 1898. A széthullt világbirodalom ekkor, az utolsó tengerentúli gyarmatok elvesztésével, az ibériai félsziget szűk korlátai közé kényszerül. az új helyzetben a spanyol íróknak ez a csoportja hozzálát, hogy meghatározza Spanyolország helyét a világban, Európában és magában Spanyolországban. A „kilencvennyolcasok” közt, - José Ortega y Gasset-tel, Unamunóval és Antonio Machadóval együtt – a fiatal Jiméneznek is döntő szerepe van abban, hogy a huszadik századi spanyol irodalom – Cervantes, Lope de Vega és Calderón kora óta először – megérdemelten előkelő helyest vív ki magának a világirodalomban.
Zene, szín és forma. Jiménez a legegyszerűbb költői elemekkel, a spanyol népdal, a capla és a románc elemeivel dolgozik. Verseinek kötőanyaga valami csillagközi tisztaság és a vonzástaszítás láthatatlanul is egyensúlyt tartó mágneses tere, forrása a latin nyelvek legnapsugarasabbja, de egyben legkönyörtelenebbje is – a spanyol.
A polgárháború idején Juan Ramón Jiménez habozás nélkül a Köztársaság oldalára állt. De betegsége miatt csakhamar el kellett hagynia az országot. 1939 óta önkéntes száműzetésben, - jelenleg Porto Ricóban él. Költészetének hatása felmérhetetlen. E hetvenhat éves, korszakteremtő nagy költő lírája már visszhangként csendül vissza az egész huszadik századi spanyol nyelvű költészetből.
Forrás: Nagyvilág 2. évf. 1. sz. 1957. április
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése