A Szeretet ünnepének előestéjén békesség és szeretet után vágyik az egész világ. ne mondjátok, hogy nem szomjúhozik és önmagával megelégedett e földnek lakója! Ne törjetek pálcát megátalkodottsága, a jóra képtelen volta felett!
… Vagy ha ezt teszitek: karácsony estéjén mélyen zárkózzatok el. Ne menjetek se az utcára, se családotok körébe, se a templomba: mert itt minden a szemetekbe fogja vágni, hogy nincs igazatok. Még az álom honában is hiába keresitek a ti nyugodalmat adó „igazságotokat2, mert ez éjszakán az álomvilág is a jövőé, az égből leszállt Szereteté…
*
Ezen az éjszakán Noémy, a Senki szigete öröklakója álmodik. Azt kérditek: hogyan lehet egy földi ember karácsonyesti történetéből pont azt emelni ki, hogy álmodik?... hisz az ébrenlét csak reálisabb, mint egy-két álomkép?
Úgy van!... de jól mondtátok, hogy mindez csak földi emberre vonatkozik. Noémy pedig – jertek közelebb, megsúgom nektek – nem földi lény, hanem az igazi női nem lelkiismerete.
Hát azt meg már ki meri mondani, tiltakozik sok érdemes matróna, hogy a nők lelkiismerete alszik… sőt mi több: álmodik? Az elsőt én is tagadom, de a másodikat állítom. Állítom, mint ideált s hiszem, mint életnemesítő valóságot.
Mennyi ellentmondás!... zúgják minden oldalról. Hát az ébren-álmodás: az ábrándozás is lehet ideál és életnemesítő valami?
Az nem! De az ébren-álmodásnak van más neve is. Ébren-álmodik a költő, a művész alkotása előtt. Ébren-álmodja meg a tartalmat, melynek edénye egy „Arany ember”, egy „Búsuló juhász”, egy „Ecce homo”.
És így álmodik Noémy is…
*
Gyönyörű virágos kertje volt. Szinte beláthatatlan terjedelmű. A virágok minden színben pompáztak benne. Jól érezte magát virágai között. Hisz azok szófogadók voltak. Jóra intő parancsaira kacérkodva intettek ugyan olykor-olykor igent, vagy nemet; de azt meg lehetett bocsátani, mert a virágok olyan bohók néha. A teendők elvégzésében csak a Szeretet és Béke voltak segítőtársai. Erős deszkakerítés vette körül a kertet. A mellette elhaladó emberek be-benéztek a hasadékokon és életkedvvel telített lélekkel mentek tovább. Mindig több és több lett a szemlélő. A Duna más medre ásott magának. A helyén maradt mocsár sarat pedig a kíváncsi emberek elhordták csizmájukon. Így Senki szigete beleesett a világba… A kerítés is korhadt. Végre az utolsó szál deszkát is elvitték. Azt mondják, hogy katonakórházat csinálnak belőlük. Szóval háború volt… Ez a virágoskertnek is véget vetett. A szélrózsa minden irányába vitték a virágokat, hogy díszítsék velök a megcsúfolt földet. Ő tűrte mindezt, mert a kor követelményével úgysem lehet dacolni…
A világ képe teljesen megváltozott. Régen csak méhek látogatták meg a virágokat. A találkozás nem volt terméketlen. Kristálytiszta méz volt az eredmény… aminek csodatevő gyógyító ereje volt… De most a méhek csaknem mind eltűntek. A pókok kerekedtek felül. Ezek ugyanazokból a virágokból mérget gyűjtenek és átszövik vele az egész levegőt. az útszéli beléndek minden tulajdonságát versekbe, regényekbe, könyvtárakba foglalják össze s úgy bocsátják lélekölő útjokra. Olyanok mondanak ítéletet az angyalok karáról, kik butult fásultságukban a lebujok fulladt levegőjét összetévesztik az otthon szent varázsával.
Igen! Noémy jól látta: a női eszményt élettel és tollal keresztre feszítették!
De többet is álmodott: a lelkeket kereső karácsonyi Szeretet otthonra talált. A magyar asszonyok és lányok újra összegyűltek Senki szigetén. Ott megtalálták nemcsak a gyermek Jézust, hanem a megdicsőült Megváltót is… kinek ereje mindenre elégséges… ki nemcsak Jairus leányát, hanem Mária Magdolnát is feltámasztotta. és… bár az egész keresztyén világ karácsonyt ünnepelt… a betlehemi mezők felett csak magyarul szólt az angyali sereg. Nyelvünket nemcsak mások, hanem magunk is megértettük, mert Senki szigete, ez egyetlen oázis az Örök Szeretet számára, mindnyájunké lett…
*
A karácsonyfákon a gyertyák csonkára égtek. A hívók azzal a boldog tudattal tértek nyugalomra, hogy holnap szívök nyugalmát is megtalálják.
Hiszem, hogy aki keresi, megtalálja!
Forrás: Sárospataki Ifjusági Közlöny XLII. évf. 1926. december
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése