Tagadhatatlan
tény, hogy az ember elsősorban mestersége szemüvegén keresztül nézi az élet
jelenségeit. Amikor az egyik pesti nagyszálló halljában egy dán tanárral hozott
össze a véletlen, a bemutatkozás után öt perccel már irodalomról beszélgettünk
s úgy vitatkoztunk, mintha legalább is évek óta ismernők egymást. Andersent,
Brandest, Drachmant, Pontoppidant említettem, mint akiket a magyar közönség a
dánok közül legjobban ismer. Dán ismerősöm finoman mosolygott a
felbuzdulásomon, majd beszélni kezdett és zuhogtak rám a nevek. Be kell
vallanom, hogy a legtöbb említett írónak még a nevét sem ismertem, nemhogy az
írásait, hiszen a dán irodalommal nálunk közelebbről csak egy-két ember
foglalkozik. Amikor pedig az idén jubiláló Poul Martin Möller nevét említette, végleg csődöt mondott a tudományom. A róla
előadott lelkes ismertetés azonban határozottan felkeltette az érdeklődésemet.
Dán
ismerősöm csakhamar elutazott, de a kíváncsiság nem hagyott nyugton s nyomozni
kezdtem Möller után. Az érdeklődésem tényleg nyomozásnak is beillett, hiszen a
fent említett dán írók jelentősebb könyvein, valamint a Hetyei József fordításában és Kner
Izidor kiadásában megjelent kitűnő hatkötetes dán sorozaton kívül a
magyarra fordított dán irodalom meglehetően szegény. Möller munkáiból még semmi
sem jelent meg magyarul. A német alaposság azonban, mint már annyiszor, most is
segített; apránként meg tudtam műveinek német fordításait szerezni (németül
minden nemzet irodalma hozzáférhető, egészen a harmadrangú írókig), s
lassanként kibontakozott előttem egy tehetséges írói egyéniség és egy érdekes
élet körvonala.
Élete
Poul
Martin Möller Uldumban született (Veile) 1794. március 21-én. Teológiát
végzett, de korán megnyilatkozott az irodalom iránti szeretete is; rengeteget
olvasott és maga is írogatni kezdett. A vérbeli romanticizmus jegyében
fogantatott írásain keresztül csakhamar szeretetébe fogadta a dán közvélemény.
Az élet minden megnyilatkozása érdekelte, a nagy mágus sietett a segítségére:
egy Kínába induló hajó hajólelkészt keresett, s Möller kapva kapott az
ajánlaton.
Nem
riasztotta vissza semmiféle veszély és fáradalom; a titokzatos, távoli ország
új csodákat ígért. Három évet töltött hazájától távol; idegen országok és népek
nyíltak meg előtte s új világ tárult ki szeme előtt. Visszatérése után sem
lelkipásztorkodással foglalkozott, hiszen nagy műveltsége és világlátottsága
magasabb pozíciókra érdemesítette. 1822-ben a koppenhágai teológiai főiskola
adjunktusa lett, 1826-ban pedig a krisztiániai egyetem hívta meg lektornak a
filozófiai tanszékére. Itt 1818-ban már egyetemi katedrát kapott. Maradása
azonban itt sem volt sokáig, haza kívánkozott, s 1831-ben már a koppenhágai
egyetem filozófiai katedráján találjuk. Élete, külső megnyilvánulásaiban ezzel
végleg csöndes mederbe tért; az egyetemi oktatás, meg a tudományos és a
szépirodalmi működés töltötték ki az idejét. Munkás életéből Koppenhágában
1838. március 13-án szólította el a halál.
Írói működése
Moliére
versekkel kezdte irodalmi tevékenységét; a Kína felé tart hajó fedélzetén írott
Glaede over Danmark (Öröm Dánia felett) című hatalmas hazafias ódája csakhamar
meghozta neki az elismerést. Utána mind sűrűbben jelentek meg versei,
amelyekben a nagy romantikushoz méltón a pillanatnyi hangulatok eliramló
nyomait igyekezett szavakba rögzíteni. Ochlenschlägernek, a dán irodalom német
származású nagy megújítójának lett a leghívebb és legtehetségesebb követője.
Írói kiválóságára jellemző, hogy míg a többi korabeli dán költőt Ochlenschläger
fiainak: Möllert öccsének tekintette a dán kritika. Möller szervesen
kapcsolódott bele a dán költészet új korszakába, a romanticizmusba. Elsősorban
is mély hazafiság, az északhoz való bensőséges ragaszkodás, jóhangzás, erő és
színesség jellemzik verseit. Formái változatosak és szépek, nyelve kifejező,
képekben gazdag, néhol egy kicsit nyers is s gyakran használ tájsavakat. Német
fordítói ezért panaszkodtak is rá éppen eleget! Fantáziája színes, érzései
mélyek; minden sorát lobogó lelkesedés fűti. Nagy hatással volt rá a másik
kiváló korabeli dán költő, Grundtvig is; az „Égi levelek”-ben kitűnően utánozza Grundtvig sajátságos modorát.
Egyébként amennyire hazafias is a lírája, a forradalmiságtól messzi áll: minden
szabadelvűsége mellett szinte nyomtalanul halad el mellette az 1830-iki júliusi
forradalom. Ekkor született A művész a
rebellisek között című költeménye a uralkodó iránt való hűséget hirdeti és
az esztéta magaslatáról meglehetős közönnyel nézi a külvilág eseményeit, a dán
társadalom forrongásait pedig egyenesen határtalan megvetéssel nézi A
forradalom nála „a sánta szerkesztő”, Byron figurájában testesül meg s azzal
együtt bukik is meg nála.
Verseivel
prózai írásai is felveszik a versenyt. Kritikusai az En dansk students eventyr (Egy dán diák kalandjai) című
elbeszélését tartják legjobb prózai alkotásának. Ez még ma is népszerű s még ma
is nagy élvezettel és érdeklődéssel olvassák hazájában. Prózáját általában
természetes frissesség és humoros életszemlélet jellemzi. Nagy hatást ért el
északi tárgyú elbeszélésével, az Eyvind
Skaldaspiller-rel is. Kínai úti emlékeit megörökítő könyvében, az Optegnelser paa en reise til China-ban,
a lírikus és az elbeszélő egyaránt megnyilatkozik: reális megfigyelések és
leírások után forró lírai vallomásokat és sejtelmes hangulatokat kapunk.
Mint
a filozófia egyetemi professzora, irodalmilag is művelte szaktudományát.
Idevágó értekezéseit, amelyeket az Efterladte
Skrifter című kötetében gyűjtött össze, egyéni szisztematika és éles
pszichológiai meglátások jellemzik. Möllernek, a filozófusnak nagy segítsége
volt Möller, az író; értekezéseiben nyomát sem találjuk legtöbb filozófiai írást annyira jellemző
száraz pedantériának.
Nem
szabad megemlíttetlenül hagynunk azt sem, hogy az Odisszeia első hat énekének
első dán fordítása – méghozzá remekbe készült és még ma is használt fordítása –
szintén tőle való.
Möller helye a dán
irodalomban
Möller
igen előkelő helyet foglal el az Ochlenschläger és Grundtvig körül
kikristályosodott dán romanticizmusban. Jóllehet már száz éve halott, még
mindig az élő írók közé tartozik s még ma is igen nagy az olvasóközönsége.
Lírai ővrjének szebb darabjait minden dán antológiában és minden a dán iskolai
olvasókönyvben megtalálhatjuk. Eljutott a nép legalsóbb rétegeibe is, s a dán
parasztságnak ma is egyik kedven költője. Életrajzát F.c. Olsen írta meg, írói jelentőségét s a dán irodalomban elfoglalt
helyét V. Andersen méltatta a Poul Möller hans Liv og Skrifter c.
munkájában. Munkáit szemelvényesen Hansen adta ki, legutóbb Poesi og Prosa címmel; a mostani
jubileumi évben pedig összegyűjtött munkái is meglátják majd a napvilágot.
Galambos Gruber Ferenc
Forrás: Literatura -
Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. április 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése