(Pantheon-kiadás. 343
oldal)
A
világdíj-nyertes írónő legújabb regényének színhelye Alexandria és ez a
színhely – ahogyan Földes Jolán megeleveníti – szinte túlnő az eseményeken.
Csodálatosan közel hozza ezt a bábeli várost, sok-fajú lakosságával, keleti
színpompájával, nyugtalanító atmoszférájával. Az átélés élménye izzik a
képeken, amelyekben felvillantja a várost, a táj lelkiségét. Író csak akkor tud
így láttatni egy tájat, ha sokáig élt a keretében és intenzíven átszűrte lelkén
sajátosságait. Felejthetetlenül eleveníti meg ezt a különös világot, amelynek
lényegére egy csodálatos Ramadán-ünnep alkalmával eszmél igazán, „ebben az
ijesztő, lidércnyomásos időszakban, amikor az beletemetkezik saját, titokzatos
életébe és megközelíthetetlenebb, mint bármikor. Lassan érteni kezdte őket,
felfedezte tunya és mégis méltóságteljes mozdulataik szépségét, elnyújtott és
sebesen nekiiramodó torokhangjaik zenéjét, szennyes uccáik örök forgalmának,
zajongó hullámzásának varázsát.”
Ebbe
a világba menekült a regény hőse, martin Éva, hogy kibicsaklott házasságát és
még mindig kínzóan égető szerelmét elfeledje. A kis alexandriai penzióban és
munkahelyén egész sor érdekes emberrel találkozik, akik csaknem valamennyien
ütődöttek kissé, akárcsak ő maga. Mindnyájan más életúton indultak el valamikor
és más célt tűztek ki maguknak, de mégis itt kellett most találkozniok.
Kényszerűségből vagy szándékosan váltak meg eredeti világuktól, - de mindenképpen
bezártak egy ajtót maguk mögött és vinnyogva sírnak az ajtó előtt, ám még
kopogtatni sem mernek rajta. Megint csak lelki emigrációban élő emberekről ír
Földes Jolán, akárcsak világdíj-nyertes regényében, mert ezzel a fajtával való
közössége feloldhatatlan. De ma már megbékéltebben látja sorsukat, meglátja a
tehetséges kivezető utat is. Már hozzányúlt annak a bizonyos ajtónak
kilincséhez…
Forrás: Literatura -
Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. februárius 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése