Szentiványi Jenő: A kőbaltás ember

(„Könyvbarátok Kis Könyvei”. Egy. Nyomda kiadása. 

Sebők Imre rajzaival. 229 old. Ára 3,80 P.)

A szellemtörténeti rendszernek bizonyára számos hibáját róják majd fel eljövendő korok. De tagadhatatlan többek között az az érdeme, hogy a „gesunkenes Kulturgut” elméletét teremtette meg, amelynek jelentősége és igazsága mindannyiszor újra meg újra igazolódik, ahányszor csak az egyszeri, nagy, szoliter eszméknek elterjedése, demokratizálódása, népszerűsödése van napirenden.

E sorok írója még jól emlékezik arra a titáni viaskodásra, amelyet néhai való szegény Herman Ottónak kellett az egész világ „szakembereivel” megvívnia, hogy a Bükk-hegységbeli „szakóca”-leleteinek hitelességét kiharcolja, elfogadtassa. Vagyis, ami ezzel egyértelmű, hogy a világ tudományos közvéleményével elismertesse azt a hiedelmét, hogy Miskolc körül a hegyekben a jégkorszakban már élt az ősember s élte a maga primitív kultúráját. Kigúnyolták, kinevették, lekicsinyelték, ledilettánsozták szegény öreg süket tudósunkat, aki csakugyan a lakatosmesterségből verekedte fel magát az ősnéprajz és a madárkutatás egyik nemzetközi tekintélyévé. S nyomába lépett aztán hűséges famulusa, híve és munkáinak társa, az azóta már szintén korai halállal elment Lambrecht Kálmán, - ugyancsak nemzetközileg elismert tekintély az ősállatkutatás terén, nálunk pedig szinte haláláig outsider, a hivatalosan elismert tudományosság számkivetettje, aki maga is segített a miskolci szakóca ősemberének létét bebizonyítani, a magyar őstörténeti tudománynak ezt a zseniális trouvaille-ját népszerűsíteni.” S lám – habent sua fata – mind e tudományos közelharcok már elültek, küszködő hőseik már a másvilágon pihenik a megnemértéssel és rövidlátással vívott harcaik fáradalmait. De kései elégtételük lehet, hogy a nemzetközi prehisztória ma már ellentmondás nélkül elismeri az igazukat, s talán még ennél is nagyobb elégtételük lehet, hogy küzdelmeiknek hányatott sorsú hőse, a kőszakócás ősember, íme bevonult a regényirodalomba is, mégpedig annak a népszerűséget leginkább biztató szárnyain. az ifjúsági regény formájában. A kiváló elbeszélő kalandokkal, harcokkal és izgalmakkal gazdagon dotált elbeszélésében, amely méltán vetekedhetik az amerikai „őskor”, Bőrharisnya korának romantikájával, elvezeti az olvasót az ősvadonnak ezer veszedelemmel spékelt világába, egy tízezer év előtti cowboy-világa, amely csak abban különbözik a vadnyugati préri-történetektől, hogy ott rendszerint lapos detektív-trikkek és ezerszer elcsépelt mozi romantika szolgáltatja a körítést, míg a miskolci ősvadon embere a maga prometeida-lelkével önálló alkotó, lángész s ha két keze szörnyű küzdelmet vív is az ellenséges természettel és véresen viaskodik emberkonkurrenseivel, agya messzi előre lendül és alkotó kedve előre vetíti eljövendő kultúrák álomképeit.

Forrás: Literatura - Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. februárius 1.