(Egy felfedezés regénye.
Ford. Bibó Istvánné.
2 köt. 215+191 oldal)
Mintha
Balzac agyából fogant valamely nagy korfestő regényt olvasnánk, olyan ez a
könyv, - holott szereplői még mind itt éltek közöttünk: a szerény
lengyel-francia felfedezőnő, Mme Curie, akinek felfedezése nyomán felborult az
egész addigi, jól megalapozott világrendünk, itt vannak még az első orvosok,
akik a rádiumot az emberiség egyik legsúlyosabb nyavalyájának, a ráknak,
terápiájába bevonták, itt vannak még a bankárok és fezőrök, akik nyomban
ráfeküdtek az új üzleti lehetőségre s a tudományos misztérium leple alatt
könyörtelen hadjáratot viseltek az emberiség egészsége ellen s csak a
legtehetősebbeket engedték a gyógyulás forrásához hozzájutni, vagy pedig a nagy
szociális közületeket kényszerítették arra, hogy óriási befektetésekkel
szerezzenek be egy-két milligrammot a csodaszerből, s itt vannak még azok a
boldog földtulajdonosok, akiknek addig értéktelen földbirtoka máról-holnapra
sok ezer százalékkal emelkedett értékben, mihelyt a rádium felfedezéséig fölös
mellékterméknek ítélt salakföldről kiderült, hogy az új elemnek, az uránnak
leggazdagabb lelőhelye.
Harminc
év alatt valóságos nemzetközi boszorkánytáncot rop a rádium körül az
emberiségnek minden nemes és becstelen indulata. Ismeretlen földrészek
egyszeriben a nemzetközi tőzsdék legkedveltebb papirosaivá változnak.
Magánegzisztenciák, szerelmek roppannak össze, új életlehetőségek támadnak, új
vágyak ébredeznek, s új világszemlélet születik meg a rádium performációja
nyomán, amely arra mutat, hogy minden egyes elem a másikból ered; új alkímia
kerekedik; misztikum és természettudományos valóság, idealizmus és üzlet tarka
amalgámmá sűrűsödik össze három évtized alatt. Ezt a furcsa emberi
tragikomédiát fogta meg ügyes kézzel a szerző.
Forrás: Literatura -
Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. március 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése