Benes Klára: Háromhetes szerelmek

 (Révai-kiadás. 229 oldal)

Benes Klára hatodik könyve ez a nagyon finom regény, amelyben még az eddigieknél is fokozottabban jelentkeznek kitűnő kvalitásai. elsősorban szeizmográf-szerű érzékenysége, amellyel minden hangulati és lelki nüanszra reagál, az a készsége, hogy néhány futó vonással tökéletesen érzékeltessen figurákat, akikről kevésbé tehetséges író hosszú oldalakkal sem mondott volna ennyit, végül pedig okos ökonómiája és jó ízlése, ami mindig biztosan átvezeti a legkényesebb helyzeteken is. Egy háromhetes sí-kurzus tagjainak élményeit mondja el ebben a könyvben; frissen, elevenen és színesen jeleníti meg a kis osztrák hegyi faluban véletlenül összesodródott társaság életét és rendkívül közel hozza az olvasóhoz a szereplőket. Nincs egy központi hőse a regénynek, de tragikus vége és ennek a halálnak döntő befolyása révén mégis a tizenkét éves Zsuzsi áll a történések középpontjában. Egyetlen szóval sem emlegeti az írónő az isteni végzet látszólagos szeszélyét és csodálatos törvényeit, mégis hatalmasan árad ki az írásából az a tanulság, amelyet Andersen csodálatos meséje a három zarándokról példáz: hogy kifürkészhetetlenek az isteni kegyelem útjai és sohasem tudhatjuk, minek miért kell éppen úgy történnie, ahogyan történik. Kegyetlen sors, hogy a kis Zsuzsinak olyan kínzóan kell szenvednie, hogy a halálba menekül De az ő halála megvált egy másik kislányt, a messzi Svájcban élő Lidikét, mert Lidi anyja Zsuzsi halálával ráeszmél arra, hogy vissza kell térnie az urához és Zsuzsi tragikus halálának köszönhetik majd életüket Juci és Lali gyermekei, mert ez a szerencsétlenség vezeti egymáshoz a fiatal házasokat. Zsuzsi halála menti meg Bálint házasságát is és talán a fiatal biokémikus életét is más irányba tereli Mindez minden nagyhangú és aláhúzott rezonálások teljes híjával derül ki a regényből, és ez ad különös értéket ennek a feszültségekben gazdag írásnak, amely, pretenció nélkül, mélyen belevilágít a serdülő gyermek lelkébe és kitűnően érzékelteti a nagyon különböző egyéniségű emberek társaságának ideges, fülledt, drámai légkörét

Forrás: Literatura - Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. februárius 1.