(Szent István Társulat kiadása. 317 oldal)
Regényes
szociográfia ez a nagyon finom, emelkedett szellemű írás, amelyben egy isten
háta mögötti kis falu világát tárja fel a kitűnő Dénes Gizella. Egy állástalan
fiatal mérnök és felesége szörnyű nyomorban tengődnek a pécsi kertészeti
telepen. Könyörületességből kaptak itt egy odút, ahol meghúzódnak. De ezt is
elveszítik, és kétségbeesésükben a halálba kívánkoznak. Az asszony szíve alatt
megmozduló gyermek hívja őket vissza az életbe. Elindulnak gyalog a kis faluba,
ahol a mérnök beáll a kovácshoz segédnek. Nehéz életük van, de szépen, okosan
megoldják problémáikat, legyőzik a nehézségeket és észrevétlen a falu élére
kerülnek. Az asszonyka megtanítja a helyes táplálkozásra a falu népét, amikor
„kifőzést” csinál a nyári munkában elfoglalt családok számára, a férfi patkolja
a lovakat, de mégis megmaradnak „uraknak”, akiket megbecsülnek, mert úri
mivoltuk a lélek előkelőségéből fakad. Végül két állást is kínálnak a
mérnöknek, de ő ottmarad a faluban, mert úgy érzi, itt hivatás vár rá: az a
misszió, hogy kibékítse a falu magyar és sváb lakosságát, a svábokból
magyarokat faragjon, a falu szociális helyzetét feljavítsa, az embereket lelkileg,
szellemileg vezesse. Nagyon okosan, logikusan, tisztánlátón mutat rá az írónő a
tennivalókra, - nemcsak szociográfiai felvételt csinál, hanem mindjárt a
problémák megoldását is megvilágítja, úgy a falu, mint az állástalan diplomások
szempontjából.
Forrás: Literatura -
Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. július 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése