A százötven éves Etelka

Százötven éves az első magyar irodalmi siker. Másfélszáz éve, hogy Dugonics András „Etelka” című regénye megjelent. Ez volt az első magyar nyelvű könyv, amely íróját, a derék, kötelességtudó piarista pap-tanárt ünnepeltté tette, s izgalomba tudta hozni az egész magyar olvasóközönséget.

Dugonics, a piarista rend hagyományaihoz híven, fiatalkorában az egyik rendházból a másikba vándorolt. Volt Nyitrán, Privigyén, Nagykárolyban, Vácott, Medgyesen. Mindenütt nevelt és tanított. E folytonos vándorlás során megismerte a magyar népet, a sajátos népi gondolkodásmódot és kifejezési formákat. 1774-ben aztán a király kinevezte a nagyszombati egyetem matematikatanárává. Ezzel Dugonics életében nemcsak a vándorlások, hanem a kísérletezések időszaka is lezárult. Két nemzedéket is végigtanított az egyetemen, s csak 1808-ban vonult nyugalomba. Ekkor Szegedre költözött, s itt élt és írt csendben, visszavonultan egészen 1818-ban bekövetkezett haláláig.

A derék piarista tanár 24 kötet művel gyarapította a magyar irodalmat. Írt lírai költeményt, époszt, tragédiákat, vígjátékokat, nyelvészeti és matematikai tanulmányokat, de döntő sikerét, amely egyúttal a magyar szépprózának is első csatanyerése volt, az Etelkával aratta. Szépirodalmi alkotásaiban majdnem kivétel nélkül klasszikus, vagy a korabeli idegen nyelvű művekből átvett motívumokat használt fel, s ezekhez a motívumokhoz még igazoló megjegyzéseit is hozzáfűzte, gyakran pedig a lap alján, mint forrásokra hivatkozik rájuk. Dugonics, az eredetiségnél többre becsülte az író kombináló erejét, s a tiszta hagyományok ápolását. Az egyéniség kultuszától teljesen távol állt, inkább akart tudós mesternek, mint újat létrehozó alkotónak látszani. Igazi barokk ember volt, aki a meglevőt csak elrendezni és magasabb célokra felhasználni akarta.

És ezek ellenére sem mindenestől utánzó. Az átvett motívumot egyéniségének és gondolatvilágának megfelelően alakította. A fiatal piarista vándorlásai során tökéletesen megismerte a magyar néphagyományt, a tudós a történeti hagyományt, és ezeket később, mint író, fel is használta az idegenből vett mese és az idegenből vett motívumok formálásánál. Különös alkotások jöttek így létre, amelyeknek magyar voltát nem kihangsúlyozott, tüzes magyarságuk, hanem s elsősorban kemény, eredeti nyelvük igazolja.

A kihangsúlyozott tüzes magyarság különben egyik jellemzője Dugonics egész munkásságának. Ez a szláv eredet író, mint mindenki, aki nemzetiséget cserélt, valami naiv buzgalommal magyarabb akart lenni minden magyarnál. Magyarságát még a külsőségekben is kihangsúlyozta. Irodalmi alkotásai mind magyar tárgyúak, munkáinak főhősei mind magyarok. Németek, szlovákok csak azért szerepelnek műveiben, hogy az intrikus szerepét ne legyen kénytelen magyarral eljátszatni.

Egy fél élet munkássága állott már a derék piarista tanár-író mögött, de néhány literátoron kívül nem ismerte őt senki. Ekkor, 1786-ban elkezdte írni az Etelkát. A könyv 1788-ban jelent meg, s hatása páratlanul nagy volt. A közönség a regény első ezer példányát elkapkodta. 1788-ban ezer példány Magyarországon, egy magyar nyelven megjelent regényből! Író és olvasó egymásra találtak. Leírhatatlan volt a lelkesedés és ennek a lelkesedésnek a közönség minden módon kifejezést akart adni. Az ebben az évben született leánygyermekek nagy részét Etelka névre keresztelték a szülők, a lányok pedig ismét hordani kezdték a régi magyar viseletet, s akik most csináltattak először ilyen ruhát, mintájául az „Etelka” első kiadásának címlapján látható képet vették.

Mi volt e szokatlan siker magyarázata? A könyv politikai tendenciája. Az „Etelka” a honfoglalás idején játszik, hősei Árpád és Zoltán fejedelmek. Meséje a legártatlanabb szerelmi história, s nyílt politikai utalás nem akad benne semmi. És a regény mégis éles politikai célzattal íródott. Ezt a célzatosságot Dugonics be is vallja „Etelka kulcsa” című, kéziratban maradt feljegyzéseiben. E feljegyzések nélkül ma már nem nagyon értenők a regény politikai tendenciáját. A kortársak azonban minden bizonnyal tökéletesen értették. Az „Etelka” II. József uralkodása idején íródott, s a piarista tanár-író Árpád és Zoltán erőszakos intézkedéseiben a „kalapos király” tetteit állította pellengérre. A honfoglalók nagy részletességgel vázolt törvénytelen cselekedeteiben az olvasók II. József tevékenységére ismertek. A II. József intézkedéseire reakcióként jelentkező nemzeti fellángolás kapott tápot e könyvben. Nem az „Etelka” esztétikai értékei aratták ezt az akkor időkben szokatlan sikert, hanem a felvilágosult abszolutizmussal szemben álló magyar rendi nacionalizmus, amelyet Dugonics oly türelmetlenül képviselt.

Dugonics írótársai közül többen, így Kazinczy és Ráday Gedeon is már az „Etelka” megjelenése idején elítélték a regényt. Főleg nyers és durva kifejezéseit kárhoztatták. A könyv sikerét azonban ez az éles kritika sem tudta csökkenteni. Amit azonban a kifinomult ízlésű kortársak nem tudtak elérni, azt elérte az idő. Alig telt el 80 esztendő az „Etelka” szerzőjének halála után, amikor egy nagy, 55 kötetes gyűjteményben összegyűjtötték a kiváló magyar írókat és ebben a gyűjteményben Dugonicsnak már nem jutott hely.

Forgács Antal

Forrás: Literatura - Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. 188. sz. Bp., 1938. augusztus 15.