Forrás: www.huszadikszazad.hu
Könnyes és fekete, nagy fátylait puhán
Emeli az éj, kél a nap,
Kúszik a munkás-áradat
A kéklő ködön át a kenyere után.
Ittas a levegő, magába szívta tán
A város sok vad sóhaját,
Amely remegve buggyan át
A szürke munkanap elnyíló ajakán.
S az öreg farkas is részegen tér haza –
Préda után lesett-loholt
S palackszám vedelte a bort
Ünnepi dáridón az egész éjszaka.
Bot, bunda és szivar, - helyén van mindene,
De bankárlélek zeng zavart
Szemében, húrja sunyi-halk,
Egyetlen szál s arany, - hitvány arany-zene.
A város zsong, a köd meglibben s elsuhan,
Fény lobban, százezernyi láng,
S a vén farkas, a vén világ
Elalszik részegen és bűntudatosan.
(Ford.: Kardos László)
Szmirnenszkij, Hriszto bolgár költő. Nagy nyomorúságban nevelkedett. Fiatalon halt meg tüdővészben. Ő adott először eleven, realista képet a bolgár munkás életéről, nyomoráról, a bolgár kapitalizmusról.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai –
Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 372-373. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése