A természet tréfája néhány
Meleg napot hozott nekünk –
A hó a rétről tovatűnt,
Tavaszi szellő szállt a kerten,
S ma újra serken
Az északi szél,
Zimankós nap homálya kél,
Havaz,
És mintha meghátrálna a
Tavasz.
De a tavasz az csak tavasz.
Jő, mert jönnie kell.
S bármerre is bolyonganál,
Nyomodra lel –
És látod őt:
Kékellő parti bokron lebegőt,
Alkonyok bíborában remegőt,
Az esti égboltot karolja át,
Ott búvik mindenütt, érezni lágy
Suhanó illatát.
A tavasz… Olyan a tavasz,
Akár egy támadás.
A taktikája háborús:
Két lépés visszavonulás –
Begyűjti tartalékait,
Vár, míg latyakos lesz az út,
S az ellenségre új erővel
Zuhogva zúg.
A természet törvénye él,
S a tavasz szüntelen
Harcok sorában támad és
Győz is a zord telen.
A Történet vas lépte is
Dübögve-döngve harsog át,
S nem tartóztatja senki föl
Az Ember tavaszát.
(Ford.: Kardos László)
Lu Hu En koreai költő, a Falu c. híres regény szerzője.
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai –
Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 388-389. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése