Dereglyék jajszavát hallgattam lenn a Scheldén
És úgy ébredt az éj mint langyos testű lány
A rádió dalolt Azt sebzi csak a lelkén
Kit meghat egy banális dallam s egy kósza vágy
Egy hajónak a hídján egy leány álmodott
Egy férfival hevert vagy csak álmomban láttam
Jöjj vissza mielébb Egy halk hang suttogott
S egy másik A halál fent járt Norvégiában
Ó gránicok lakói idegen földre balga
Vágyatok mint a fürge csatorna-ér szalad
Ez eddig francia itt kezdődik a belga
A zászló változik az égbolt megmarad
Várhattuk jósoká az idén a kecses
Hónapot amikor minden szem ibolya
És tikkadt ereinkben valami bor pezseg
S libeg a napon almavirágok fátyola
Vártuk a Messiást hogy föltámad az istent
Ki szeretetbe hal szénagyűjtés előtt
Csak vártuk vártuk oly sokáig vártuk itt lent
Hogy már a tömlöcökben se hitte senki őt
Tompán és földszínén szijjak közt görnyeteg
Maszkkal rohamsisakkal lestük ott katonák
Lestük az ismeretlen felzúgó szörnyeket
Lábhoz tett karabéllyal az egész télen át
Meztelen pihenőkre gondolni kész mulatság
Gyerekre hogy az utcán görgővel utazik
Ah persze Euler is hogy rácsapott a vakság
Bolygóknak méricskélte ingadozásait
De nékünk nincs szemünk nincs vágyunk nincs agyunk
Mi megváltó tavaszt eddig hiába vártunk
Elváltunk önmagunktól csak fantomok vagyunk
Csak régi szitkokat és átkokat találtunk
Feltámadunk-e még különös tetszhalottak
Nyílik-e még kapu és tavasz jöhet-e
Melynek minden szelet mámorossá cirógat
S felborzol illanó szagos lehelete
De minek a virág ha nem vagy itt szerelmem
Minek a tünde szép tavaszi ragyogás
Ha április tüze s május csodája felleng
Nélküled vak pokol nélküled csupa gyász
Adjátok vissza nékem a muzsikát a mennyet
Az asszonyt aki nélkül nincs színem és dalom
És aki nélkül május bús sivataggá senyved
Gyötrődés lesz a napfény s az árnyék fájdalom
(Ford.: Kardos László)
(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai –
Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 395-396. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése