Elizaveta Bagrjána*: Napsütés (1946)

Forrás: Gál Nikoletta fotója

www.medvegyu.organic.hu

Tegnap az ég viharos dühe tombolt,

Zápora éjjeli tánc.

Fellege sincs, derűsen  mosolyog most,

S kéklik az égi zománc.

Vaksi szememmel a napba hunyorgok,

Májusi új tüze vad,

Fáj szemem, a csoda láng belecsorgott,

Tombol a fény-szemű nap.

Minket a mély szoba árnya beszőhet,

Minket a könyv súlya nyom,

Nem szimatoljuk a nagy legelőket

Kéktüzű távlatokon.

Járok a réten a rózsafa mellett,

Mennyire új ez a kép!

Lám csak a záporos éjszaka kellett

S duzzad a rozs meg a rét!

Nől a kor is, ha a harc dühe felcsap

S zord zivatarba vagyunk,

Pár viharos szavú nyár heve kell csak

S századokat haladunk.

(Ford.: Kardos László)

*) Bagrjána, Elizaveta bolgár költőnő. Költészete ismert és kedvelt volt már a két világháború között is. A burzsoá reakció éveiben keserű, reménytelen hangulatokat énekelt meg, de a felszabadulás után az új élet örömeiről, az új munkáról, új emberről dalol.

(Forrás: Kardos László válogatott műfordításai – Szépirodalmi Könyvkiadó 1953., 374-375. old.)