Áldom istent, ajkamon lesz
Szüntelen dicsérete;
Lelkem büszkesége ő lesz
S életemnek élete.
Halljátok meg ezt, ti árvák,
És örüljön szívetek,
És velem magas nevének
Háladalt zenegjetek.
Kértem őt és megsegíte,
Távozott a félelem;
Nem pirul meg, a ki téged
Hí segédül, istenem!
Szólt az árva kin s nyomor közt,
A szó égbe szállt vala:
Jött hamar s körötte tábort
Vert az Isten angyala.
Lássátok tapasztalásból
Milly felette jő az úr;
Boldog az, ki benne bízik
Tántorithatatlanúl.
A dúsgazdag elszegényül;
De kik Istent tisztelik,
A szegénységet, nyomort, kint
Csak nevérül ismerik.
Jer fiam, tanulj, az Isten
Félelmére intelek,
Szép óráid életedben
Hogy mikép lehessenek:
Nyelveden szived beszéljen,
Légy igaz, nemes, szeld;
Tedd a jót, kerüld a roszat,
Ennyi az, mi üdvezit.
Isten a jót hűn megőrzi,
A gonoszt kiirtja ő,
És nem fogja gaz nevét a
Sirhalmon jelelni kő.
Bánkodó szivhez közel van
Isten és hamar segit,
Perczre ott terem, ha ollykor
Tán baj éri híveit.
Minden tagjokat megőrzi,
Megsérülni egy se fog;
Míg előtte mind lehullnak
A rosz lelkü álnokok.
A ki hűn szolgálja Istent,
Sérthetetlenül marad;
A ki mindig benne bízik,
Boldog mindig és szabad.
Forrás: Őrangyal. Szerkeszti: Sujánszky Antal. Pesten,
kiadja Emich Gusztáv 1845.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése