2018. aug. 2.

Sulyánszky Antal (1816-1906): Ur napján




Jezus! dicső lakodbul földre szállva,
Szenvedni kint, olly édes volt neked;
S hogy üdv derülne fel a bünvilágra,
A gyászkereszten végzed életed;
S patakban ömlött drága véred árja,
Nekünk az élet ajtaját kitárja.

Sztétörve már a bün nehéz bilincse,
Melly annyi század óta átkarolt;
Szemünkrül a köny árja felszivatva,
Melly arczaink virágin dulva folyt.
Legyőzve a pokol kevély hatalma;
Remény s hitünknek fönt virul jutalma.

Függvén keresztfán Isten egyszülötte,
Te lől miértünk a véráldozat;
S határt még itt sem lelvén szűd szerelme,
Nekünk te étkül nyujtod önmagad.
És fátyolában bor s kenyér szinének,
Mint Isten-embert zengve áld az ének.

És merre nép lakik földünk ahtárin,
és merre ajk zeng hálaéneket,
A hívek serge e nagy, égi szentség
Magas titkában térdet hajt neked.
S könyörg: mit látni nem szabad szemünknek,
Pótolja lángja szirtszilárd hitünknek.

A harczban itt szokott erőt keresni,
Hogy győzni tudjon a bűn ostromán;
És győzve a pokol vad cselszövényin,
Erény füzér viruljon homlokán.
És véve tested – ő, ha sírba szálla,
Örök dicsőület legyen halála.

Forrás: Őrangyal. Szerkeszti: Sujánszky Antal. Pesten, kiadja Emich Gusztáv 1845.