I. A fogalmak értelmezése
II.
a) Örkény István
b) Déry Tibor
c) Tamási Áron
d) Németh László
III. Összegzés
A
szabadság érzése mindenkor és mindenki számára a legfontosabb érzés az
életében. Valakit korlátozni vagy megfosztani ettől az alapvető jogtól és
érzéstől az ember kiszolgáltatottságához, megalázásához, fenyegetettségéhez
vezet. Kaotikus, harcokkal teli korunkban a szabadság érzése a legfontosabb
emberi értékekké vált, hiszen csak békében, nyugalomban lehet harmonikus életet
élni, alkotni, a jobbat, a szebbet akarni.
A
20. századi magyar irodalom nagyon gazdag és sokszínű. Több író és költő tűnt
ki azzal, hogy éppen a veszélyeztetett szabadságot – hazája, népe, saját maga
boldogulása érdekében –próbálta óvni, s ezáltal vált kiszolgáltatottá,
megalázottá. Az irodalmat a különböző történelmi korszakok is befolyásolták,
hiszen eben az évszázadban rengeteg történelmi esemény zúgott végig nemcsak
Magyarországon, hanem az egész világon. Magyarország jelentős területeket
vesztett el. Ezzel együtt pedig jelentős irodalmi központú városokat is. Az
első világháború katonai és politikai veszteségei után a második világháborúban
az erkölcsi alulmaradást is át kellett élnünk.
A
második világháború után az emberek életmódját a nélkülözés, a munkanélküliség
jellemezte. Szükség volt egy olyan vezetésre, amely javított az
életkörülményeken, a szociális problémákon. Magyarországot a terror, a
diktatúra légkörében építtették újjá, ezzel is kiszolgáltatottá téve az
embereket. Ennek az időszaknak a nyomai lelhetők fel az akkoriban keletkezett
magyar művekben.
ÖRKÉNY ISTVÁN
Tóték című drámája, illetve
kisregénye még a háború idejében játszódik. Miről szól ez a kisregény? A
hatalom által történő kiszolgáltatottságról és áldozatainak viszonyáról. A
történet két hetes időtartamot ölel fel, amely alatt egy személyiség
eldeformálása, és ennek következtében egy család életének teljes tragédiája
következik be. Az olvasó elgondolkodhat, hogy tömegek milyen buzgalommal
szolgálják ki a történelem agresszív erőit, vállalják a megaláztatások
sorozatát, s mindezt hiába.
Ezután
jött 1956 és a Rákosi-korszak. Megkezdődik a terror, emberek tömegeit vádolják
és tartóztatják le ok nélkül. E bebörtönzések áldozata lesz DÉRY TIBOR
is, aki a Rákosi-rendszer
írói ellenzékének vezéralakja. Déry az, aki meggyűlöli a hatalom hazugságait,
szembefordul osztályával, környezetével, és a szenvedőkhöz csatlakozik. Az ő
sorsát is meghatározza a lelkiismeret lázadása. Nézetéért és azok
kinyilatkoztatásáért őt is börtönbe zárják, megfosztják szabadságától,
megalázzák, s a kiszolgáltatottak keserű életét kell élnie. Dérynek nemcsak a
világgal kellett küzdenie, hanem önmagával is. Műveiben nemcsak a rendszer
törvénytelenségeit leplezi le, hanem azt a belső emberi vívódást is, amin ekkor
emberek százai estek át.
Déry
sokféle területen újat alkotott, ezek középpontjában mégis a regény áll. Regényei
az író szemléleti váltását bizonyítják. Míg korábban írt műveiben a fejlődés
tudata, a társadalom előrehaladásának bizakodása nyilvánul meg, később azt az
anarchia, a zsarnokság foglalja el. Az 1955-ben írt Niki szinte válasz az 1948-ban írt Feleletre, hiszen a mérnök sorsa ott kezdődik, ahol a Felelet
hősének sorsa befejeződött volna. 1948-ra azonban 1949, a tragikus torzulások
éve következett, s ez hiteltelenné tette a történelmi optimizmust.
A
Niki című kisregénye címében és
alcímében egy kutyatörténetet ígér. Első ránézésre még gyermekregénynek is
hinnénk, de a mottó előre jelzi, hogy ez a kisregény példázatos lesz, a kutya
sorsa is a politikai változásokra, s így az emberre utal. Az emberre, aki ki
van szolgáltatva a politikusok taktikázásának: Rákosinak 1956 nyarán a
szovjetek parancsára vissza kellett vonulnia. A tragikus történelmi korszakot s
annak bűneit objektív, higgadt előadásmód közvetíti, az irónia fejezi ki
egyértelműen a szerző értékítéletét.
Déry
Tibornak ez a kisregénye egy igen
sajátos nézőpontból mutatja be Magyarország történelmének egyik legfeketébb
időszakát, a „törvénytelen szocializmus” embertelenségét, az ötvenes éveket.
A regény „hőse” és címszereplője egy kutya, az ő sorsán keresztül, szorosan
csak a kutya életének és halálának bemutatásával sikerül az írónak ezt a sötét
korszakot jellemeznie.
Niki,
mikor megismerkedik gazdáival, az Ancsa családdal, nagyon boldog kiskutya. Úgy
érzi ez az, amire mindig vágyott, megtalálta az igazi boldogságot. Az író
emberi érzésekkel ruházza fel ezt a kis állatot. A mű fő gondolata a szabadság
és ennek hiánya. Az Ancsa család teljese mértékű családtagja lesz a kiskutya.
Majd egy hirtelen fordulat következik, hiszen elköltöznek a fővárosba, ahol
Niki teljesen bezárva érzi magát, de ugyanúgy az Ancsa család is, hiszen a
férjet egyik napról a másikra egy egészen más munkakörbe helyezik, majd pedig
bebörtönzik. Ekkor következnek Niki és Ancsáné megpróbáltatásai, ami az idő
múlásával egyre nehezebb lesz mindkettőjüknek. Niki próbálja tartani az életet
az asszonyban, de végül teljesen hiába, hiszen Niki is feladja. Ancsánénak és
Nikinek is nagyon hiányzik a gazda, a férj. Az emberek, azaz a tömeg, kétszer
kap szerepet a műben és teljesen ellentétesen, hiszen amikor Ancsáné férje
fogságba kerül, az emberek elkerülik, óvakodnak tőle, mintha valami betegségben
szenvedne. Egyedül apósa, férje barátja és a társbérlő próbálnak neki segíteni.
Ez a szolidaritás segít az asszonynak abban, hogy el tudja viselni sorsát.
Ekkor tapasztalja meg azt az ösztönös humanizmust, amely a maga lehetőségei szerint
szembeszegül az intézményesített embertelenséggel. De Ancsáné tudja, hogy nem
támaszkodhat mindig ezekre az emberekre, hiszen mindenkinek megvolt a saját
gondja.
A
városban az emberek élnek, teljesen elidegenülnek egymástól. Itt mutatkozik meg
a Rákosi-korszak. Senki nem segít a másiknak, csakhogy gyanúba ne keveredjen.
Mindenki szürke és csendes, beköszönt az ősz. Az emberek másodszor akkor kapnak
szerepet, amikor Niki a sintérek keze közé kerül. Ancsáné maga nem tudja
megmenteni szeretett kiskutyáját, így az emberek melléállnak. A sintérektől
csak az állatoknak kell félni, az embereknek nem. A járókelők elítélik a
sintéreket, s véleményüket ki is nyilvánítják. Ez egyfajta megkönnyebbülés volt
nekik, hiszen ebben a korban mindenki kiszolgáltatott volt a nála feljebb
állóknak.
A
mű végén Niki története befejeződik: még csak azt sem érhette meg, hogy
gazdáját ismét lássa. A kisregény tehát boldogsággal és szomorúsággal végződik.
A férj hazatér, Niki viszont belepusztul életébe. Ancsáék kiskutyájukat
veszítik el, Niki pedig Ancsáékat.
Az
első két rész pergő fejezetekből áll, a tárgyias előadásmódhoz konkrét
időmegjelölések társulnak: 1948 tavasza – ősze, majd 1948 októbere – 1950 augusztusa.
A harmadik részben lassul a tempó, a kronologikus rendet az állapotokat rajzoló
előadásmód váltja fel, „megáll” az idő. A hirtelen ritmusváltás a jövőkép
eltűnésével, a szabadság hiányával függ össze. A cselekmény ideje ebben a
részben 3-4 év.
A mű kulcsfogalma a
szabadság.
A Niki tehát példázat a szabadságról és annak hiányáról. A szabadság korlátozását
csak értelmes célok érdekében viseli el még az állat is, hiányába belepusztul.
Az ember is csak azért képes túlélni a jogfosztottságot, mert reménykedik, és a
legkilátástalanabb helyzetben is megtapasztalhatja a közösség összetartó
erejét, a zsarnoksággal szembeni szolidaritást.
A
Szerelem című művében szintén e kor
szenvedései, kiszolgáltatottságai mutatkoznak meg. Az író lényegre törő, a
műben még nevek sincsenek.
Egy
férfi hosszú évek után szabadul a börtönből, s még ekkor sem tudja bezárásának
okát. Mikor kilép a nagyvilágba, az élet mindennapos jeleneteivel találkozik.
Hét évet vettek el tőle, amit rettegésben élt át, kiszolgáltatva az őrök
megalázó megjegyzéseinek, s kiszolgáltatva annak a rettegésnek, hogy bármikor
megfoszthatják az élettől. Attól az élettől, amelyben azt sem tudta, miért van
ott, ahol van. Mit csinált? Ki ellen tett? Eben a nyomorúságos helyzetben a
leghatásosabb gyógyszer a lelki támasz: a szerelem, a szeretet, a szolidaritás,
a megértés.
Ezekben
a művekben a kiszolgáltatottság és a szabadság hiánya mutatkozik meg. Viszont TAMÁSI ÁRON
Ábel a rengetegben című regényében a szabadság és a
kiszolgáltatottság más formában jelenik meg. A regényben sikerült az írónak
megvalósítania a játékos fantáziát és a székely valóság ötvözését.
Tamási
Áron Ábel, a tizenkét éves kisfiú történetét meséli el humoros és szórakoztató
formában. A kisfiút az apja elszegődteti erdőpásztornak a Hargitára. A fiúnak
hirtelen kell felnőnie, egyik napról a másikra kenyérkeresővé kell lennie, ami
bizony komoly feladatot jelent még egy felnőtt számára is, nemhogy egy
kisgyermeknek. Ábel ezt tudja. Először még fél a feladattól, de utána büszkén
felülkerekedik a félelmén. Ebben segítenek cimborái: Bolha, a kutya, egy kecske
és egy tyúk. Ábel rövid idő alatt beleszeret a csodálatosan szép vidékbe, a Hargita
erdeibe, a havas, óriási hegyekbe, a mezős pusztákba, a zöld rétekbe. Különböző
arcait ismeri meg a tájnak, ami teljesen elkápráztatja. Először a zöld
színeiben pompázó hatalmas hegyek, majd a „menyasszonyi” színekben tündöklő tájat
kutatja, szemléli, ahol rászakad a szabadságm hiszen teljesen egyedül van,
senki nem szól bele a dolgaiba: ez az ő birodalma. Félelmét állandó
tevékenységgel és a világ dolgain való elmélkedéssel győzi le.
Kalandjai
során ellenségeket és barátokat szerez, de veszít is el: a macskát és a
kecskét, ami szomorúsággal tölti el.
Mindezek nagyon mélyen meghatják a kisfiút, az igazi nagy bánat akkor
éri, amikor megtudja édesanyja halálhírét. Legkedvesebb barátai a papok, akik
mindenben segítik a gyereket. Barátja és segítőtársa is egyben az édesapja,
akit nagyon tisztel, és szorosnak érzi kapcsolatukat. Szavakban ezt sosem
fejezték ki, de lelkük mélyén mindig érezték. A baj akkor történik Ábellel,
amikor egy román kereskedő hamis papírokkal fát lop az erdőből. A tolvaj elfogására
Surgyélán csendőrt rendelik Ábel mellé, s ezzel vége szakad szabad életének. A
durva és fölényes rendőr becsapja, kijátssza, megalázza a kisfiút. Ábelnek
minden furfangját össze kell szedni ahhoz, hogy az emberi méltóságát és életét
megtarthassa. „Barátai”, az állatok, Surgyélán áldozatául esnek, de végül a
kisfiú győzedelmeskedik. A mű végén jelenik meg kiszolgáltatottsága a
gazdagokkal szemben. Életében először látja a pénz hatalmát, ami őt is
elkápráztatja.
Ábel
különleges egyéniség, szeret olvasni, tréfálkozni, nagyon világosan és tisztán
látja az élet dolgait, de egyszerre tapasztalja meg a szabadság varázsát és a
kiszolgáltatottság keservét.
Jó
székely lévén megfogadja, hogy örökké a szegények és elnyomottak pártfogója
lesz.
A
szabadság elvesztésének érzése NÉMETH
LÁSZLÓ
Iszony című regényében megint másként jelenik meg. Kárász Nelli apja
halálával válik kiszolgáltatottá Takaró Sanyinak, a házasságnak, meg egyáltalán
az életnek. Nem tud mit kezdeni az élettel, az élet „örömteli” pillanataival,
nem tudja értékelni azt, hogy nőként szeretik, azt, hogy feleség és anya lesz.
Ő a szabadság érzését teljesen másként értelmezi: egyedül lenni a pusztában, és
nem alkalmazkodni senkihez és semmihez. A szabadság örömteli pillanatai így
válnak számára iszonnyá, lelki- és testi teherré. Az az „iszony” amit érez
férje, s tágabb értelemben az élettel, a társadalommal szemben, elsősorban
lélektani, amit a kényszerítő körülményei hatásai váltottak ki belőle.
Kiszolgáltatottnak érzi magát, amin csak úgy tud változtatni, ha megöli férjét.
Kiszabadulva a „kiszolgáltatottság fogságából” visszanyeri lelki nyugalmát,
testi- és lelki szabadságát, s ismét emberi módon tud gondolkodni, cselekedni.
Mindebből érezzük, hogy olyan lelket, aki nem tudja és nem is akarja a világ
dolgait önmagára nézve elfogadni, azt nem szabad kényszeríteni arra, mert a kényszer
– még ha az pozitív irányú is – csak visszájára fordul.
A
szabadság érzése mindig szépet és jót jelent, csak megfelelően kell élni és
bánni vele, de mindenképp becsülni és tisztelni kell. A kiszolgáltatottság
érzése mindig fájó érzés, hiszen mások kényének, kedvének, hatalmának van az
ember akaratától függetlenül kitéve. Ezeknek az érzéseknek az átélése, mint oly
sok más érzésnek is, függ az adott embertől, az ember és a környezet
viszonyától. Azon kell lennünk, hogy mindig emberi módon tudjunk élni velük.
Forrás: Varga Zsuzsanna:
Házi dolgozatok könyve 4. – A 20. század irodalmából – Szerkesztette: Maczák
Edit - ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése