I.
a) Brecht színháza
b) A dráma megújítója
II.
a) A dráma születése
b) Téma
c) Alapkérdés
d) Kurázsi mama
e) Gyermekei
f) Üzenet
III. Összegzés
A
20. század drámairodalmának egyik első nagy gondolkodója és gondolkodtatója
Bertolt Brecht, aki az epikus színház legnagyobb alkotójaként vált világhírűvé.
Kanyargós, sok buktató rejtő úton jutott el az újrealizmusig. Alkotói útjának
ellentmondásait két tényező magyarázza: részben Brecht sajátos, az igazságoknak
„végére járó” egyénisége, másrészt a kor bonyolultsága. Műveiben naturalista és
expresszionista jegyekkel intellektuális drámát alkotott. Hűvös, mérlegelő,
olykor egyenesen kiábrándult és cinizmusra hajló az intellektusa. Epikus
színházában azt tűzte ki célul, hogy a
néző ne élje bele magát a történetbe, hanem érezze, hogy az ő okulására
adnak elő valamit. Így akart művével gondolkodásra ösztönözni, melyet
„elidegenítő” effektusokkal ért el.
Brecht
a dráma megújítója. Minden új, modern színpadi törekvés az ő kezdeményezésére
vezethető vissza. Életműve ugyanakkor összegzi, magába olvasztja az előző korok
számos kulturális örökségét. Ő is szívesen használ ismert témákat, a
világirodalom közkedvelt motívumait. Nagy drámaíró elődeihez hasonlóan azonban
saját művészi szándékainak megfelelően gyökeresen átformálja ezeket, s eredeti
tanulságaikat valósággal „megfordítja”. Az író az új tartalomnak megfelelően az
ábrázolás módszereit is merészen átalakítja. Összeolvasztja a különféle
műfajokat, így a klasszikus értelemben vett színdarabból, az operából és a népi
énekekből – „song”-okból formál újfajta drámát. A drámához lírai és epikai
elemeket kever, sőt újításának lényegét éppen az epikus színház címszóval
jelöli. A modern polgári dramaturgia hagyományait felszámolja. Ezt szolgálják
az elidegenítési effektusok: a dráma nem zárt egység; a cselekményt songok
tagolják; narrátort szerepeltet; nem különül el a színpad és a nézőtér;
kritikai magatartáson alapuló színészi játékot alkalmaz; fény- és
hangeffektusok teszik szemléletessé a játékot.
Az
190-as években Brecht világnézetében éles fordulat jelentkezik, mely
művészetére is erős kihatással van. A Koldusoperával nemzetközileg is nagy
visszhangot kelt. Anarchista lázadóból marxistává lett, világnézeti
felfogásának változása során azonban rá kellett jönnie, hogy a marxizmus az
egyéniség feladását követeli meg a tömegmozgalmakban, az osztályharc törvényei
pedig nem egyeztethetők össze a humanizmussal. Ezekben az években kezdett
elterjedni a kommunista pártokban a dogmatikus szemlélet. Brecht emigrációba
kényszerült.
Az
emigráció keserű évei, a fasizmus előretörése és a kommunista pártok
fasisztaellenes összefogását hirdető politikája segíti Brechtet, hogy az egész
emberiség és a humánum nevében tiltakozzék a kialakulóban lévő háború ellen.
Legérettebb művei pályája harmadik szakaszában, az emigrációban születtek. A
fasizmus elleni harc egyik legsikerültebb dámája a Kurázsi mama és gyermekei,
amelyben a mindennapi élet apró eseményeivel találkozhatunk hasonlóan egész
Európát megrázó, pusztító öldöklés volt a 17. században, és a dráma megírásának
idejében is kínzóan aktuális eseménynek minősült. Ráadásul mindkélt esetben
meghatározóan negatív a német birodalom szerepe. Brecht művének ugyanakkor
példázatos-szimbolikus jelentése is van: nem egyes háborúk, hanem általában a
háború emberiségellenes volta ellen emeli fel a szavát.
Művének
témáját Grimmelshausen 17. századi regényéből vette. Brecht nem vét a történeti
hűség ellen, a harmincéves háborút részleteiben is pontosan festi, a szereplők
beszéde stilizáltan régies, mégis érezzük, hogy itt a küszöbön álló második
világháborúról is szó van.
Az
epikus szerkezetű dráma 12 év eseményeit tárja elénk 12 jelenetben, ahol Brecht
elénk rajzolja a háború világát, ebbe átlagembereket helyez el, ahol különböző
magatartási helyzetekben a szereplők viselkedésén keresztül vezeti rá az
olvasót az emberek jellemére.
A
mű alapkérdése az, hogy hogyan éljen az ember egy olyan világban, amelyben csak
mások rovására boldogulhat, ha pedig jó és becsületes, akkor meghal.
A
dráma központi alakja Fierling Anna markotányosnő, akit az emberek csak Kurázsi
mama néven ismernek. Kurázsi mama tudja, hogy a véget nem érő harcok alatt is
élni kell, gyerekeit el kell tartania, ezért a háború szolgálatában áll, ami őt
is egyre embertelenebbé teszi. Szinte megszállottan folytatja az üzletelést, ez
válik életcéljává. Egész életvitelét, magatartását az alkalmazkodás szabja meg.
Életelvét a Nagy Kapituláció dalában fogalmazza meg: aki boldogulni akar, annak
„nyelni kell”. Sokat tud a háborúról, de a legfontosabbat mégsem: az embertelenséget
nem lehet büntetlenül szolgálni. A szeretettel ellentétben, benne mindig a
kalmárszellem győzedelmeskedik. Az őrmester szavai szerint Kurázsi „A háborút
megfeji, hát adózzék is neki.” És adózik is, mégpedig nagyon keményen: elveszti
mindhárom gyermekét. Kurázsi mama azonban még szenvedéseiből sem tanul,
gyermekei halála után újra befogja magát kocsijába, és ismételten nekivág a
kalmárkodásnak.
Kurázsi
mama szegény kisember, aki hiába bátor, vakmerő, a háború csak vereséget
jelenthet személye, családja, vagyoni állapota számára. Sokszor úgy látszik,
hogy szívtelen, rideg teremtés, ilyen magatartásra azonban az élet, a háború
hullámzása kényszeríti. Az őt ért tragédiák sokat nem változtatnak
személyiségén, sorsa azonban egyre reményvesztettebbé válik, s ezt ő is átérzi.
Gyermekeit sorra úgy veszti el, hogy éppen fontos üzleti ügyek miatt nincs
jelen, illetve nincs módja az üzletét felszámolni. El kell idegenednie a
természetes anya-, asszony-, kereskedő-szerepektől a háború miatt.
Kurázsi
mama alakja azonban mégsem ilyen egyszerű. Nem tudjuk egyértelműen elítélni
hibáiért, mert látjuk, hogy egy elvadult világ áldozata. Látjuk benne a
gyermekeit reménytelenül védő anyát, az emberséges életre vágyó nőt, de a
kiszolgáltatott, szánalomra méltó embert is. Értékeljük hihetetlen
élniakarását, elpusztíthatatlanságát, a nehézségeken úrrá lévő okosságát, de
látjuk életvitelének csődjét is: a háború eszközévé alakul. Alakja így válik
tragikusan groteszkké: egyszerre nagy és kicsinyes, szánnivaló és nevetséges,
okos és korlátolt.
Brecht
művében a kiszolgáltatott emberről alkot képet, s önmagunkkal való
szembenézésre is ösztönöz: nem vagyunk-e mi is befogva Kurázsi mama kocsija
elé?
Kurázsi
mama megalkuvó magatartásának ellenpólusa Kattrin hősiessége. A lány némasága
sokat elárul az írónak a pozitív értékekről vallott felfogásáról. Kattrin
kifejező gesztusai és az eseményekre való reagálásai sokat mondanak a háború
borzalmáról. Ő a brechti humánum példája.
Brecht
szokatlan együttérzéssel rajzolja meg Kattrin alakját. Benne még él az anyjából
kiveszett emberség, jó és szelíd, békéről és esküvőről álmodozik, mindennél
jobban szereti a gyerekeket. Félelmetes és jelképes erejű fogás, hogy a
beszédre épített színpadon éppen Kattrin, a humánum megtestesítője néma. Annál
hangosabban ver visszhangot a néző fülében és lelkében a darabot befejező
dobolás, amely önfeláldozó, halálos és messzehangzó tiltakozás a gyermekeket gyilkoló
embertelen háború ellen. Nem véletlen, hogy Brecht ragaszkodott ahhoz, hogy a
Kurázsi mamát alakító szereplő földig hajoljon Kattrin holtteste előtt. Amikor
ez az esküvőről és békéről álmodozó lány megtudja, hogy a katonák meg akarják
támadni a várost, ahol gyerekek is vannak, felmászik a tetőre, és egyre
erősebben és elszántabban dobol. Végül lelövik, de a város ekkorra már
megmenekült. A dráma tetőpontja, ez a katarzis hatású jelenet, mégis iróniával
folytatódik: a város megmenekülését ágyúdörgés jelzi. A háborús öldöklésnek
nincs vége, a lány áldozata hiábavaló volt.
Eilif
ellentéte Kattrinnak: gátlástalan, erőszakos, de „hős”, mert öl és rabol. Végül
saját jelleme okozza vesztét, mert nem tud alkalmazkodni a körülményekhez. Nem
érti, hogy amit a háborúban meg lehet tenni, az a béke idején büntetendő. Eilif
igazi zsoldossá válik, s csak akkor maradhatna életben, ha figyelembe venné a
békét.
A
kisebbik fiú, Stüsszi tisztességes, viszont túlságosan is együgyű, nem
életrevaló, még fogsága idején is jóhiszeműen rejtegeti a zsoldpénzt. A vereség
után is szeretné megmenteni a pénzesládát, és a gyanús viselkedése miatt
felismerik, de ő nem vall. Becsületességének válik áldozatává. Anyja talán
megmenthetné, ha eladná minden vagyonát, de erre nem képes Kurázsi mama, s mire
meggondolja magát, már késő: Stüsszi halott, és Kurázsi mama még azt is
kénytelen letagadni, hogy ismeri a halottat.
Mindkét
fiú naiv, egyikük sem tanult meg alkalmazkodni a körülményekhez, nincs
realitásérzésük, nem látják, hogy ami az egyik helyzetben erény, az a másikban
bűn.
A
háború látszólag vallási okokból folyik, igazi célja azonban a harácsolás és a
hódítás. Erről szól többek között a tábori pap és a szakács groteszk iróniával
megalkotott párbeszéde. A tábori pap nehéz időszakban dolgozik együtt Kurázsi
mamával, igaz, ugyancsak kritikus helyzetben hagyja ott. Ő fejti ki, hogy a
háború legfeljebb szünetel, de nem ér véget.
A
szakács kínálja fel Kurázsi mamának a békés civil életbe való visszatérés
lehetőségét, de olyan áron, hogy hagyja magára a kocsival Kattrint. Nem
embertelenségből mondja ezt, hanem azért, mert az Utrechtben megöröklött kicsi
kocsmából hárman már nem tudnának megélni. Az asszony viszont tudja, ha lányát
magára hagyja, az elpusztul, inkább ő hagyja ott a szakácsot.
Különös
ellentmondások rejlenek a drámában – úgy, mint az életben. A dráma a családi
élet és az üzleti szempontok feloldhatatlan ütközéseit mutatja. Egymás
ellentéte anya és lánya, Eilif és Stüsszi, a siker és a kudarc, a küzdelem és a
behódolás, az életben maradás és az erkölcs erénye, a némaság és a kiáltás
(Kattrin dobolása), az emberi elesettség és a hőssé válás.
Brecht
dámája több szempontból is ellentéte a klasszikus tragédiának. Míg az utóbbiban
a hős lázad környezete ellen, és valami nagy tettet hajt végre, ami kihat egy
egész közösség életére, addig a brechti drámát az apró tettek sorozata
jellemzi, melyben a főszereplő bukását éppen az okozza, hogy belenyugszik
sorsának változtathatatlanságába. Brecht drámái művészetfelfogását tükrözik: az
író hisz a művészet aktivizáló szerepében.
VARGA
ZSUZSANNA
Forrás: Varga Zsuzsanna:
Házi dolgozatok könyve 4. – A 20. század irodalmából – Szerkesztette: Maczák
Edit - ITEM Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése