Óegyiptomi vers: A gyönyörűség dalainak kezdete

Memeh virágok

Meghallgattam a szívem.
Úgy bánok véled ezentúl,
ahogy ő diktálja, midőn ölelésbe fonódunk.
Ragyogó festéke szememnek a vágy,
ha reád röpitem tekintetemet.
Szemem világossága te vagy;
csak azért törekszem közeledbe,
hogy érezzem lobogásod,
ó, én szivemnek mindenható ura, te!
Gyönyör-áldotta idő ez;
ó, bár az öröklétű volna ez óra tanyája!
Amióta karodban aludtam,
megkönnyebbült a szívem.
Sem gyász feketéje,
sem öröm ragyogása
nem távolíthat el soha tőlem.

Szaamu virágok

Hatalmassá válik az ember előttük.
Én vagyok nővéreid közt a legigézetesebb.
Íme, olyan vagyok én, mint egy gyönyörű kert,
melyet bevetettem tarka virággal,
megannyi jóillatu drága füvekkel.
Kecsesen szeli át a csatorna:
kezed ásta ki medrét.
Ha az északi szél borzolja szelíd hüvösével,
meghitt sétákra oly igen édes e táj.
Kezed kezemen.
Örömöktől boldog a testem,
sétáink bűvöletétől.
Hangod hallása nekem mézizü bor,
csak azért élek, mert hallom a hangod.
Ha csak egy percre megpillant a szemem,
boldogitóbb nekem az, mint az evés, az ivás.

Taiti virágok

Lefejtem koszorúidat,a
ha ittasan jössz hozzám, gyönyörűm,
Te szédülve az ágyra heversz,
én lábadat cirógatom...

(Ford.: Molnár Imre)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 12-14. old. – Kossuth Könyvkiadó1982.)