Rafael Alberti (1901-1999): Egy hajóskapitányhoz

Homme libre, toujours tu chériras la mer!*
BAUDELAIRE

Hajódon –melyre tenger minden smaragd puhánya,
kagyló, csillag, korall, mint oszlopra, ugy tapad -,
te, versengő szeleknek s fecskéknek kapitánya,
az árapályok adták ragyogó rangodat.

Kinek az elkigyózó partok, ekéd nyomába,
távol határaikkal zengő dalt hajtanak:
- Tengerész, szabad ember, tengerek zabolája,
küldd el Sarkcsillagodról rádiogrammodat.

Jó tengerész, szülötte az északi sirámnak,
dél citroma, a hullám tajtékzó Udvarának
fennlengő lobogója, kit sellők híva hívnak:

mind, akik itt rekedtünk, a parton vesztegelve,
kérünk, ragadj magaddal a nyiló tengerekre,
hajód mély sodratában, leoldva láncainkat.

*) Szabadság embere, tengert imádni hű! (Tóth Árpád fordítása)

(Forrás: Rafael Alberti: Az ismeretlen angyal – Válogatott versek 23. old. – Európa Könyvkiadó Bp., 1962.)