2018. aug. 19.

Br. Podmaniczky Pálné: Lord Byron utolsó sorai (angolból)



(Halála événekszázadok fordulójára.)
Misszolongi, 1824. jan. 22.

Jobb is, ha szívem már eláll,
Ha már nemmozgat más szívet:
De, bár viszonzást nem talál,
Még had szeret.

A tűz a lelkem bensején
Vulkánsziget – olyan kihalt.
Halotti máglya – enyhe fény
Nem gyúl ki rajt’.

Magasztos kín: féltés, remény,
Szerelmi gond már nincsenek
Számomra. Csak hordom kemény
Bilincsemet.

Ébredj! (Hellász már fölriadt!)
Ébredj, lelkem! eszmélve föl,
Hogy élted árja hol fakadt,
És arra törj!

De most s a hős-hír e helyén
Ily gondola mit háborít?
Hol – hal vagy él – a hős fején
Babér virít.

Körűlem kardok, harcterek,
Görög dicsőség zászlai!
Nem volt szabadabb a pajzsra tett
Holt spártai.

Tiporj le újraéledő
Méltatlan szenvedélyeket!
Mosolyg vagy duzzog rád a nő,
Te föl se vedd!

Ha halhatsz itt dicsőhalált
Mért élnél megbánt életet?
Csatára föl! Leheld ki hát
A lelkedet!

Sok nem keresve is talált, -
Vitézi sírtkeress! Legott
Akad helyed. Ott lelj halált
S pihenj meg ott.

Forrás: Napkelet 2. évf. 1. sz. (1924. január)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése