(Athenaeum-kiadás. 238 oldal)
Határozott
írói fejlődést mutat Bozzay Margit (1893-1942) új könyve, úgy a kompozíció, mint a
meseszövés szempontjából. Témája a grande
passion, az a végzetes, nagy szerelem, amely csak kivételes embereknek jut
osztályrészül. A fiatal özvegyasszony, aki férje mellett frigiden élt,
beleszeret ügyvédjébe és a „vörös köd”: a szenvedély elfátyolozza előtte az
egész világot. Csak a nagy érzésnek él, boldog, mert partnere minden
tekintetben megfelel annak az eszménynek, amelyet a férfiről formált magában. Mégis
tragikus ez a szerelem, a férfi kötöttsége miatt, és a szerelmes asszony sokat
szenved félszeg helyzete alatt. Kínos bujkálnia, kínos titkolnia, mint valami
bűnt, azt az érzést, azt a viszonyt, amelyet tisztának, igaznak érez, mert
őszinte, nagy érzés, mindenen felülemelkedő kapcsolat. Annyira erős ez az
érzése, hogy szívesen vállalná a gyermeket is, a férfitől való gyermeket, még
ha a polgári morálnak ellent kellene is ezzel mondania. És itt fordul
válságosra a helyzet, mert a férfi nem hajlandó a következményeket vállalni;
itt csalódik először szerelmében az asszony, aki ezt a csalódást nem tudja
elviselni és a halálba menekül előle. Kár, hogy ezt a kissé lapos befejezést
választotta az írónő, aki néhány finom jelenetben érzékelteti a nagy és igaz
szerelem érzéseit. A férfiportréban talán túlhangsúlyozza a
lelkiismeretlenséget, de az asszony figurája igen jól sikerült.
Forrás: Literatura -
Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. május 1.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése