Néhány
évvel ezelőtt az erdős és sziklaszirtekkel tarkázott Királyhágón keresztül vitt
a vonat, három székely diákkal beszélgettem. Csucsára értünk, elhaladtunk a
tornyos, hegyoldalon büszkélkedő kastély előtt s így Goga Octavian román
költőre terelődött a beszélgetés. Az egyik székely diák azonnal véleményt adott
Gogáról: mint költőt nagyra becsüljük, bár politikai ténykedéseivel nem értünk
egyet. Nem sokkal később Sztánán ugyanezt a véleményt kaptam ugyanettől a
székely fiútól – Kós Károlyra vonatkozólag.
A
Szeben-megyei Resinártól hosszú és változatos utat futott be Goga Octavian, a
román arasztok utóda. Működését két részre oszthatjuk: politikai és irodalmi
működésre; mindkettőben olyan sikerei voltak, amilyeneket csak kevesen érnek
el. a két terület között csak annyiban van különbség, hogy amíg politikai
működéséről megoszlanak a vélemények, addig költői élete tiszta és forrongó,
mint az erdélyi hegyek fenyőodújából kiszűrődő forrásvíz.
Ami
leginkább emlékezetessé teszi a magyarság előtt: Adyhoz való barátsága.
Érdekes, milyen meleg és bizalmas barátság fejlődhetett ki a vérbeli és véres
magyar és az irredenta-román költő között. Vajon nem Goga volt-e az a román
költő, akinek Ady dadogva mondta a világháborús idők viharában: Erdélyt ne
bántsátok. Itt mutatkozott meg, ebben a látnoki és kétségbeesett szavakban,
hogy Ady erdélyi volt, lelke ebben a földben gyökerezett.
Goga
ezt a barátságot soha nem feledte el, mindig sokra tartotta és becsülte. Amikor
a román hadsereg Csucsa előtt állt, ő volt az, aki figyelmeztette a
főtiszteket: Ady kastélyát megkímélni. Voltak ideát egyesek, akik azzal
vádolták, hogy Goga egyszerűen elrabolta az irodalomtörténelmi érdekességű
kastélyt. Ez tévedés, ugyanis Goga, hogy megmentse a kastélyt, j áron megvette
Ady özvegyétől. Igaz, hogy Goga azután sokat renovált a kastélyon, azonban ez
nem Ady emlékét akarta onnan letörölni, hanem elérni, hogy a kastély
megmaradjon, ne pusztuljon el.
Ezután
aztán már inkább politikai szerepe volt ennek a kastélynak. Goga, „a bosszú
látnoki idézője”, mindjobban politikai irányba menetelt, gyakran sereglettek
itt össze Erdély politikusi, még a magyarok is. Itt készült Goga 1923-ban békét
kötni a magyarság és románság között, amely azonban, sajnos, az akkori magyar
pártvezetőség visszahúzódása miatt nem sikerült.
Goga
egyike volt a legnagyobb román költőknek. Ugyanakkor egyben erdélyi is volt,
mint tán egyetlen magyar költő sem. Senki jobban nem érezte át Erdély bánatát,
mint éppen ő.
Egy vágyunk van s be nem
telik,
A szenvedés foganta,
Keservei közt sokasult,
Apák és ősök hantja
Időtlen évek óta már,
míg szörnyű kínja éget,
Könnyünk esője öntözi
A vágyott, holt vidéket.
Igen,
irredenta vers ez, román irredenta. De vajon nem a legigazibb és legőszintébb
szó-e és nem egyben a mi bánatunkat is reszignálja? Talán csak Ady volt, aki
ennyire mélyen látta a magyarság és a románság közös bánatát.
Vádolják
Gogát: magyarellenes volt. Amikor utoljára találkoztam vele – még távol állt a
miniszterelnöki széktől -, ezt vallotta nekem: a magyarság és románság össze
van kapcsolva, ez a két nemes nép megérdemli, hogy boldog legyen ugyanazon a
földön. A politikus üres óráiban, amikor nem voltak politikai látogatói,
fordított. Adyt, Petőfit és Madáchot fordította, mégpedig a legbravúrosabban.
Madách Ember tragédiáját elő is adatta a román Nemzeti Színházban és a
legteljesebb sikert aratta vele. Aki olyan zengzetesen beszélte nyelvünket, s
aki a mi nagyjainkat ismertette meg népével, az nem gyűlölhette a magyarságot.
Politikát
nem akarok ebbe a cikkbe sodorni, mégis azt mondhatom. Csucsának nemcsak
irodalmi, hanem politikai múltja, talán jövője is van a két nemzet
kibékülésében, amely egyszer talán bekövetkezik. Csucsának irodalmi múltja az,
hogy két költő: Ady és Goga, egy magyar és egy román látóember élt a tornyai alatt.
De a jövője talán politikai lesz.
Holló Ernő
Forrás: Literatura -
Beszámoló a Szellemi Életről, 13. évf. Bp., 1938. június 15.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése