- Regény. Athenaeum kiadás –
A Légy jó mindhalálig és a töredékben megjelent Kamaszok folytatása, de merészebb könyv. Erejével arra az időszakra emlékeztet, amikor Móricz Zsigmond megteremtette a magyar regényirodalom eposzi alakját: Turi Danit.
A Forr a bor-ban a múlt századvégi ifjúság élete elevenedik fel: zsidó kereskedők, földbirtokosok és zsellérek gyerekei, akik most az apák szerepét töltik be. Legnagyobb részük pap, tanár vagy közigazgatási tisztviselő. Egy ország bajai izgatják. Társadalmi és gazdasági rendszerek válsága játszódik le szemük előtt és ezer gondtól körülvéve fiukat nevelik, az érettségiző diákot, akinek lázas életét ők is átélték, de amiről nemigen szeretnek beszélni.
Egy esztendő története áll előttünk az október hatodiki ünnepélytől kezdve, melyet a diákok saját elhatározásukra tartottak meg, az érettségit követő mámoros napokig. Ez a nyolcadik osztály él a fiatalság jogaival: tiltakozik, ellentmond, eleget tesz vére kívánságainak, de élete mégsem lehet teljes virágzás, mert mindennap becsukják őket egy ketrecbe, amit iskolának hívnak. Itt már szótlanul kell tűrniök, hogy egy csődöt mondott pedagógiai rendszer minden kínzóeszközét kipróbálják rajtuk. Egyformán idegen nékik a görög aorisztoszok világa és a kis kövér vallástanár erkölcsi tanításai, aki szigorúan követeli a könyv mondatait, de annyi fáradságot nem vett magának, hogy nyolc esztendő alatt az Isten-fogalmat megmagyarázza tanítványainak. Tanulták a logaritmust és a vegytani képleteket, de éppen olyan idegenek voltak a tananyaggal szemben, mint a tanár, aki minden óra alatt ünnepélyesen és szigorúan jelent meg előttük, mint valami felsőbbrendű lény, akit tisztelni kell. A diákok azonban nem sokat törődtek vele, legfeljebb a névsor végén lévők izgultak, ha Torony Andrást szólította fel. Meghunyászkodásra és rendre nevelték őket. Fegyelemmel, a tekintély kegyetlen alkalmazásával kötötték gúzsba az egyén szabadságát. A nevelők minden erejükkel azon voltak, hogy jó és hasznos polgár kerüljön ki kezük alól, aki szótlanul tűri, hogy a rendszer kizsákmányoltja legyen. A diákok csak kényszerűségből, a szülők kívánságára tettek eleget az iskolai kötelességnek. szerelem, lumpolás izgatja őket, dáridókat rendeznek és akkor a legboldogabbak, ha valamelyik tanáruk magánéletének nem valami fényes epizódját sikerül leleplezni. Csak egy diák nézi idegenül társai viselkedését, az igazgató unokaöccse: Nyilas Mihály, aki gondolatokban éli ki magát, mindenre fölfigyel, nem elégszik meg a könyv szürke mondataival, hanem az okokat keresi. A nyers adatokból az elsikkasztott igazságra próbál következtetni. Nem érti, hogy 1831. idején Wat Tyler vezetésével fellázadt hatvanezer pór és vagyonfelosztást, a jobbágyság eltörlését követelik. Furcsául tűnik föl néki a fehér és piros rózsa harca. Észreveszi, hogy az osztályban is megvannak a történelemben előforduló nagy ellentétek. Talán ugyanazok. A szegény Suhajdának, Perecesnek, Gyurkónak és Torony Ábrisnak egészen más a gondolkodásmódja, az élete, mint a Langscheineké, a Péteryeké. Minden erejét összeszedve, tele reménnyel drámát ír Sertoriusról, akivel egynek érzi magát, ő az, „aki magára veszi azt a feladatot, hogy élére áll a néptömegnek, hogy fegyverrel kivívja jogaikat. Kenyeret és jogot akart szerezni testvéreinek a testvérektől”. A diákélet ábrázolása mellett felvillan előttünk egy kisváros képe, tehetetlen, érdekhajhászó uraival, akik semmi jelét nem adják annak, hogy társadalmi kötelességeik is vannak. Az egész város egy „Fertő” és csak méreteiben különbözik ettől a nem kellemes nevű diákkamrától.
Móricz Zsigmond drámai erővel pergeti le előttünk a jeleneteket. Minden szava vád egy korszak, egy generáció ellen, amelyik siralmas állapotban engedett ki karjai közül egy ifjúságot, ugyanakkor, amikor Páris, Zürich vagy Moszkva nyomorult padlásszobáiban a tanulni vágyó „orosz diák az emberiség problémájával foglalkozott, a német közgazdaság elveivel birkózott, a szomorú magyar Alföldön azonban állati tengődésben éltek”. Éjjeleken át tanárokról és egymásról pletykáltak, „amire mélyen lefojtott érzékiségük vitte őket”. A magyar diákot magasabb eszmei vagy elvi szempont nem érdekelte, teljesen belefulladt a kisvárosi élet kétségbeejtő egyhangúságába. Az alakokat a vér hajtja. Kegyetlen realitással érzékeltetik azt a környezetet, amelyikbe az élet belehajtotta őket. Némelyik úgy áll előttünk, mint egy gigászi szobor, amely az alkotó mondanivalóját megdöbbentően szimbolizálja. Gondoljunk csak a kis Nyilas Mihály alakjára, akinek individuuma nem engedi meg, hogy a tömeg csordaösztöne rajta is kitörjön. Ő több a hétköznapi alakoknál, magasabb rendű ember és ez még szerelmi életében is megnyilatkozik, nem tudja elviselni, hogy a kis zsidó fruska szemérmetlen viselkedésével kiöljön belőle minden idealizmust és szakít vele. Élete valósággal tragédiává magasztosul, mikor az érettségi tételek ellopásánál ő is bűntársnak szegődik s az önmagával való viaskodásnak olyan nagyszerű jeleneteit láthatjuk, amelyhez csak a Légy jó mindhalálig utolsó lapjai mérhetők. Amikor Misi belátja, hogy nem volt érdemes a felnőttek világába vágyakozni. Ezzel szemben Kiss Pali, Blau, Gondos Márk és a többiek a semmivel sem törődők. Nincsenek problémáik, folyton a kész dolgokat várják. Inkább a tézisek megkaparintása izgatja őket, mint maga az érettségi.
A regényben a cselekmény két részre oszlik. S mint hosszabb elbeszélés önmagában is megállja a helyét. Az első részben az október hatodiki bonyodalmak, a tanári kar szigorú intézkedései játszódnak le, a másik rész az érettségi tételek ellopása. Különösen érdekes a diákok közül Gondos Márk, akin, amikor Ficsulával, egy züllött debreceni hivatalnokkal a tételeket megy ellopni, annyira erőt vesz a félelem, hogy már dadogni sem képes és öntudatlanul teljesíti társai kívánságát. Ez a zsidó fiú Móricz Zsigmond legnagyszerűbben megrajzolt alakjai közé tartozik. Végtelenül érdekes ember: Isaák Géza igazgató. A világon senkinek sem akar ártani, csak tanul és éppen jósága következtében nem valósíthatja meg álmait. A regény meséje érdekes és izgató. A szálak nem egy főhős köré fűződnek. Az nincs is a regényben. A nyolcadik osztály viszi a főszerepet. Egyik-másik jelenete szinte felülmúlhatatlan. Gondoljunk csak a történelmet tanuló Nyilasra, vagy az érettségi után együtt mulató diákokra és tanárokra.
Amint Móricz maga is bevallja, történelmi regény a Forr a bor. Egy olyan nemzedéket állít elénk, amelyik szereplésének tetőpontját a mával érte el. A „Fertőből” indult ki, s most igazán nem kívánhatjuk, hogy tisztán, a fiatalkor benyomásai nélkül álljon előttünk. A legkritikusabb időszakban játszódik le, amikor a fiatal lélek forr. Nem tűri a korlátokat, utat keres magának, s ha irányító nincs mellette, önmaga találja meg az utat az energiák levezetésére. Az író a regény alakját a valóságból merítette, a legtöbb lelke faragatlan, nyers, az igazi szépségről még álmodozni sem szoktak, de az író tolla alól, mint a tragédia megrendítő alakjai bukkannak elő.
Móricz itt lenyúlt a sárba, felemelte a piszkot és aranyat csinált belőle. Bebizonyította, hogy még mindig a Fáklya, Tündérkert és a Pillangó balladaszerű sorai izzanak agyában. Érzi és látja a magyar élet tragédiáját. Most is egy darabot mutatott meg belőle az ihletett művész minden erejével. S olyan csodálatos, tömör magyar nyelven, ahogy csak a Halotti beszéd és az általa sokat emlegetett Elektra szerzője szólhatott.
GUNDA BÉLA
Forrás: Erdélyi Helikon 5. évf. 1932. 1. sz. január
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése