Kétségtelenül
Nagyszalontán! Nagykőrösön semmi esetre sem, amint azt Tolnai Vilmos alaposan
kinyomozta a Losonczi Phoenix adatai segítségével. Tolnainak azonban az az érvelése,
hogy a nagykőrösi gimnázium udvarán „feketén bólingató eperfa lombja” 1851.
nov. elején, amikor Aranyék Kőrösre érkeztek, már lehullott, tehát nem is
éleszthette fel a költőben ezt a kedves realitást, elesik magától, ha tudjuk,
hogy Aranyék egész 1855 Szent-György napjáig nem itt az iskola udvarán laktak,
hanem egy kővel erősen bekerített, várszerű épületben, s mikor ennek a teteje
beomlott, Beretvás Gusztáv birtokos önkényt felajánlotta úri lakásában. (Benkó Imre: Arany János tanársága
Nagykőrösön, 1897.) Tehát a Családi
körben bólingató eperfa eredetije nem azért nem a kőrösi iskola udvarán
álló, mert novemberben már elhullatta a
lombját, ami természetes is, hanem azért, mert a költő lakása nem is itt volt
1855-ig. Azonban ezt az eperfát mégsem lehet egészen a mondák világába utalni s
méltán tartja nálunk a kőrösi hagyomány a költő fájának, ha nem is a Családi körhöz való kapcsolatánál fogva,
hanem mert annyi és annyi szavahihető tanítvány s tisztelő tanúskodik amellett,
hogy megvolt már az Aranyék idejében. Koronáját, az igaz, nagyon megtépázta
hatvan esztendő vihara, de ágai már akkor is ott bólingattak, mikor Arany a
kőrösi iskola udvarán üldögélt.
HUSZÁR GYÖRGY
Forrás: Irodalomtörténet
1. évf. 3. füz. 1912.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése