Toldi Miklós fegyverei

  

A budapesti kegyesrendi ház könyvtárának Miscelláneái között egy füzet akadt kezembe, amelyben egy-két új adat olvasható Toldi Miklós fegyvereiről. A füzet címe: Budán felfedezett gazdag sírbolt, mellyben hihetőleg Katalin, Mátyás Király első hitvesének, és Podicbrad György leányának teteme találtatott. Pesten, Petrózai Trattner Mátyás betűjivel 1827. A szerző nincs a címlapon jelezve, de ismerjük: Jankovich Miklós, a kitűnő régiségbúvár és gyűjtő. (L. Szinnyei: Magyar Írók, V. köt. 383. l.) A kis munka eredetileg a Tudományos Gyűjteményben jelent meg (1827). Jankovich ez egyébként is érdekes füzetben panaszos hangon emlegeti, mennyire nem törődünk őseink emlékével, pusztulni hagyjuk a múltnak számos becses régiségét s elsorol több olyan becses emléket, amelyeket még ő maga is látott – ezek között Toldi Miklós fegyvereit. Ez a hely itt következik: „Bámulva tsudálta gyermeki korom a’ várnak Bétsi belső kapujában Vitéz Toldi Miklósnak felaggatott maradványit, csónakját, sisakját, pántzélját, paizsát, bozogánnyát, ’s parittyájában használt vas-golyóbisokat, mellyek azonban mái napig már a’ vi’sgáló szem előtt eltűnvén ezen Nógrádi Hős jeles tetteinek hirdetőjök lenni megszüntenek.”

Ebben a pár sorban az a nevezetes, hogy Toldi Miklós fegyvereinek sorozata megbővül: két olyan emlékről szól, amelyek nincsenek meg sem az Ilosvai-féle Toldi-história, sem Bél, sem Dugonics felsorolásában; ezek a csónak és a sisak; a Dugonics említette kőgalacsinok helyett pedig vasgolyóbisokat említ. Az is érdekes, hogy csupán a pajzs szerepel mind a négy feljegyzésben, a többi emlék hol az egyik, hol a másik feljegyzésben hiányzik. Egymás mellé állítva a fegyverek sorozata a következő: Ilosvai históriájának tíz soros epilógusában (amelyről Szilády Áron kimutatta, hogy nem Ilosvaitól való s a históriához csak a XVII. század végén ragasztották hozzá), a következő fegyverek szerepelnek: 1. buzogány, 2. pajzs, 3. parittya-kövek, 4. kópja, 5. sarkantyú.

Bél Mátyás a következő emlékeket sorolja fel (Notitia Hungariae, 1735-42. III. 442.): 1. pajzs, 2. lándzsa, 3. emberfőnél nagyobb kőgolyó, 4. páncél, 5. óriási lópakó, 6. sarkantyú, 7. lándzsával átvert ekevas.

Dugonics feljegyzései szerint a következő fegyvereket látta a Bécsi-kapun 1756-ban: 1. parittyába való kőgalacsinok, 2. emberfőnél nagyobb kőgolyó, 3. lándzsával átvert ekevas, 4. pajzs, 5. lándzsa, 6. páncél, 7. óriási patkó, 8. sarkantyú.

Jankovich azt írja, hogy gyermekkorában csodálta a híres fegyvereket; mivel 1773-ban született, mondhatjuk, hogy 1780 körül a következő tárgyak szerepeltek Toldi fegyverei gyanánt: 1. csónak, 2. sisak, 3. páncél, 4. pajzs, 5. buzogány, 6. parittyába való vasgolyók.

1794-ben Dugonics már csak négy tárgyat látott a kapun, ezek: 1. kőgalacsinok, 2. buzogány, 3. ekevas, 4. pajzs. (1827-ben már nem volt a Bécsi-kapun kifüggesztve semmiféle emlék.)

Látható, hogy a sorozat hol fogy, hol bővül, egyes tárgyak elvesznek s helyökbe újak, egészen mások kerülnek a kapura – bizonyára valamilyen ügyes fegyverkovács kezéből. A közvélemény pedig vizsgálat nélkül elfogadja a tárgyakat Toldi Miklós fegyvereinek; ezek csupán azért érdekesek, mert a Toldi-mondának eleven voltát bizonyítják, amint azt Heinrich is kiemeli. (Dugonics Toldi Miklós kiadásának bevezetésében, O. K. 62-63.)

Az bizonyos, hogy a fegyverek kifüggesztése a messze múltba vihető vissza. Egy 1573-ból való adat már említ egyet emlékeket a Bécsi-kapun (óriási láb, állkapca, kopjával átütött ekevas és egy kettétörött óriási patkó), de ezek még nem fűződnek Toldi Miklós személyéhez. (L. Szilády Toldi históriájának kiadásában, O. K. 104.) Később a mond a tudatában élő legnépszerűbb erős hőssel hozta összefüggésbe a tárgyakat (az ilyenféle átvitel a mondák fejlődésében elég közönséges) – aztán bővülni kezdtek olyan fegyverekkel, amelyek Toldi Miklós mondájához könnyen voltak kapcsolhatók.

Forrás: Irodalomtörténet 1. évf. 4. füz. 1912.