Petőfi katonáskodásáról

- Újabb adatok –

Petőfi katonáskodásáról első ízben Bayer Ferenc közölt hiteles adatokat Szana Tamás Koszorújában.¹ (¹ Koszorú, 1879. II. 272. kk. 11.) Közölte az ezredparancskönyvből Petőfinek a katonai szolgálatba lépésére és elbocsátására vonatkozó passzusokat, azonkívül Petőfi törzskönyvlapját (Haupt-Grundbuchsblatt) s a felülvizsgáló bizottság jelentését (Superearbitrirungs-Liste).

Ezek az adatok, noha érdekesen egészítik ki Petőfinek Nagy Imréhez, a későbbi történetíróhoz intézett levelét, az egyetlen levelet, amely Petőfi katonáskodása idejéből fennmaradt² (² Először a Vasárnapi Ujságban, 1866. 23. sz. Lásd Badics: Petőfi levelei. 33-35. l. (Nagy (Imre Orlai Somának és Salkovich Károlynak, Petőfi unokatestvéreinek lakótársa volt Sopronban.), mégis egy és más kérdésre nézve nem nyújtanak kellő felvilágosítást. Nem tudjuk meg belőlük, hogy Sopronból mikor indították Petőfit ezredéhez? Vajon Grazba menet Pozsonynak került-e? Volt-e Tirolban vagy nem? Mikor és hol csatlakozott ezredéhez?

Meg voltam győződve arról, hogy mindezekre nézve teljes bizonyosság csak az ezredparancskönyvek gondos áttanulmányozása útján szerezhető, azért 1897-be azzal a kéréssel fordultam Lobkowitz Rudolf herceghez, a IV. hadtest volt parancsnokához, hogy Petőfi egykori ezredének, a 48. számú gyalogezrednek 1839., 1840. és 1841. évi parancsköveit Budapestre hozatni és áttanulmányozásukat a hadtestparancsnokság hivatalos helyiségeiben megengedni kegyeskedjék. Néhány hétre rá megkaptam az értesítést, hogy a parancskönyvek megérkeztek és rendelkezésemre állanak. Valóban több új adatot találtam bennök³ (³ Az ezredparancskönyveket 1897. dec. 18., 19., 21. és 23. napján néztem át.), amelyekből megállapíthatók a következők:

Petőfi (Petrovich) Sándor 1839. szeptember 6-án, mint önkéntes újonc lépett a Gollner báró-féle 48. számú gyalogezred kötelékébe és pedig annak első századába.⁴ (⁴ Bregenz, 15. Sept. 1839. – Art. 1. Adj. – Standes-Veränderungen. In Zuwachs sind zu nehmen: Die freiwilligen Rekruten: 1504. Alexander Petrovich den 6. September, 1839. bei der 1. F. (értsd: Füselier) Comp.)

A soproni tartalék-divíziónak 1840. március 24-én kelt jelentése szerint Karner hadnagy vezetése alatt egy huszonhárom emberből, többnyire újoncokból álló transzport Sopronból Grazba indult, ahonnan útját Bregenzbe, az ott állomásozó ezredhez kellett volna folytatnia. Az újoncok között volt Petrovich Sándor és Kuppis Vilmos is.⁵ (⁵ Bregenz, 5. April, 1840. – Art. 1. Adjt. 435. Nach Anzeige der Reserve-Division vom 24-ten v. Mts. Adjt. 310 sind mit H. Lieut. Karner nachstehende Leute nach Gratz abgegangen, welche die Compagnien als auf dem Anhermarsche befindlich aufzuführen haben: Rekrut Alexander Petrovich der Iten.., Rekrut Wilhelm Kuppis der 2ten Compagnie…)

Petőfi tehát 1840. március 24-én hagyta el Sopront. Hogy Pozsonyt útba ejtette volna, mint Orlay Soma állítja⁶ (⁶ Budapesti Szemle, 1879. 10. l.), arról nincs szó a parancskönyvben és nem is valószínű. Pozsonyban 1840. január hóban (21-én?) transzporttal fordult meg Petőfi, s ez alkalommal néhány víg órát töltött barátai körében.⁷ (⁷ L. Búcsú című ifjúkori költeményét: „Irigyen a sors boldogságom ellen Pozsony, körödből ismét messze hí” stb. E költeményt január 21-én, a barátaitól való elbúcsúzás hatása alatt írta. L. még Szeberényi L.: Néhány év Petőfi életéből. (Szeged, 1861.) 20. l.) Kétségtelen, hogy ott-mulatása hitette el Orlayval, hogy Petőfi Pozsonyon át vonult ezredéhez.

A tartalék-divízió 1840. április 3-áról kelt jelentésével beküldötte az ezrednek a március hónapban befolyt magánpénzeket, így Petrovich Sándor újonc hátralékos „Handgeld”-je címén három forint ötven krajcárt.⁸ (⁸ Bregenz, April 1840. – Art. 3. Adjt. 493. An rückständigem Handgelde zu Gunsten des Rekruten Alexander Petrovits der 1. Füs. Compagnie… 4 ft. 50 kr.)

A Gollner-ezred ebben az időben Bregenzben és környékén, nevezetesen Feldkirchben és Bruneckenben állomásozott. V. Ferdinánd király, illetőleg I. Ferdinánd császár parancsára a főhaditanács 1840 tavaszán elrendelte a tiroli hadilétszám leszállítását⁹ (⁹ 1840. ápr. 11-iki ezredparancs.), minek következtében az ezred első zászlóalja a törzskarral Zágrábban, a második zászlóalj Károly-városba, a harmadik zászlóalj pedig Pestre indíttatott.

Az első zászlóalj május 3-án indult el Bregenzből és Feldkirch (máj. 5.), Innsbruck (máj. 14.), Villach (máj. 31. és jún. 1.), Klagenfurt (jún. 3.), Laibach (jún. 8. és 9.) és Szamobor (jún. 16.) főbb állomásokon át június 17-én Zágrábba ért.

A második zászlóalj május 15-én kelt útra Bruneckenből. Június 4-én Laibachban volt, ahonnan folytatta útját Károly-városba.

A harmadik zászlóalj május 3-án hagyta el Feldkirchet, és Innsbruck, Salzburg, Mölk, St-Pölten és Simmering állomásokon át a Lajta melletti Bruckba érkezett, Bruckból pedig, mint említettük, Pestre vonult.¹⁰ (¹⁰ Az ezredparancskönyv közli a részletes menetrendet (Marschroute).

Az első zászlóaljat Zágrábban két kaszárnyában helyezték el¹¹ (¹¹ Az 1840. jún. 13-án Neustadtban kelt ezredparancs értelmében.) és pedig az első, második és harmadik századot a Petrinjai-utcában levő községi kaszárnyában, földszinten; a negyedik, ötödik és hatodik századot pedig az Oláh-utcában levő püspöki kaszárnyában.

Lássuk már most, mit mondnak még az ezredparancskönyvek Petőfiről?

Az 1840. június 3-án Klagenfurtban kelt ezredparancsban az első századot értesítik, hogy Karner hadnagy transzportjából Petrovich Sándor közlegényt, mint beteget máj. 24-én, a grazi helyőrségi kórháznak adták máj.,  jún. át.¹² (¹² Marsch-Station Klagenfurt in Kärnthen, 3. Juni (1840). – Art. 56. Adjt. Der 1. Füs. Compagnie wird bekannt gegeben, dass der Gemeine Alexander Petrovits untern 24-ten v. Mts. vom Transporte des H. Lieut. Karner in das Grätzer Garnisons-Spital als krank abgegeben wurde, diesem nach sogestaltig aufzuführen sei.) Ideglázt (Nervenfieber) kapott¹³  (¹³ L. Bayer: i. h.), amely miatt két hónapig kellett a grazi kórházban feküdnie.

Mikor Petőfi a kórházból kikerült, az ezred már elhagyta volt Tirolt. Petőfi tehát oda nem mehetett, hanem Zágrábba ment, éspedig Marburgon át¹⁴  (¹⁴ L. A Dráván című ifjúkori költeményét. A cím alatt ez áll: Marburgnál.). Petőfi Zágrábba, mondom, mert az első században szolgált, az pedig, mint említettük, Zágrábban állomásozott.¹⁵ (¹⁵ Orlay (i. h.) szerint. Károlyvárosban, de ez tévedés. Orlay Petőfinek Károlyvárosból írt, de utóbb elkallódott leveleire hivatkozik. Valószínű azonban, hogy Petőfinek Grazból 1840. április 30-án Nagy Imréhez írt leveléből vette állítását. Petőfi ugyanis ebben a levelében azt mondja: „az első, második és harmadik kompánia menend Karlstadta, s így én is az első kompániával.” Petőfi rosszul volt informálva.)

Mikor ért Petőfi Zágrábba? Erre nézve semmiféle adat sem található a parancskönyvben. Valószínűleg július hó  közepén vagy végén. Károlyvárosban csak az őszi dandárgyakorlatok alkalmával fordult meg (szept. 26-tól okt. 2-ig), amelyeken Zágrábból az első és második század, Károlyvárosból pedig a második zászlóalj vett részt.

Orlay szerint¹⁶  (¹⁶ L. Orlai: i. h.) Petőfit az őszi hadgyakorlatok nagyon megviselték. Vért kezdett köpni, úgyhogy megint kórházba került. Úgy látszik, Károlyvárosból már mint beteget szállították vissza Zágrábba. Erre vall az, hogy fegyverzetét és felszerelését egy transzporttal Zágrábba jött közelgénytársa hozta magával.¹⁷ (¹⁷ Agram, 10. Nov. (1840) – Art. 2. Fk. Von denen eingerückten Rekruten u. sonstigen Leuten des hiesigen Vice-Corporals Csóka hat der Gemeine Franz Frauenberger der 1. Füs. Compagnie jene (Armatur u. Rüstung) des Rekruten Alexander petrovits der 1. Füs. Comp. … mit sich gebracht, welche Sorten die Betreffenden Compagnien an sich zu siehen haben.)

A december 12-iki ezredparancs szerint Roemer Konrád dr. ezredorvos Petőfit szolgálatra képtelennek találta, minek következtében dec. 23-án megarbitrálták.¹⁸ (¹⁸ L. a Superarbitrirungs-Liste-t, i. h .)

A december 28-án kelt ezredparancs értelmében másnap, dec. 29-én, délelőtt 10 órakor három közlegénytársával együtt Petőfit az ezredkórházból a felülvizsgáló bizottság elé kellett volna vezetni. Ez azonban bizonytalan okból elmaradt.¹⁹ (¹⁹ Agram. 28. Dez. (1840.) – Art. 1. Adjt. Die bereits durch die löbliche Brigade arbitrirten Gemeinen Alexander Petrovich der 1-ten … Compagnie werden Morgen V. M. 10 Uhr im Regiments-Spitalgebäude durch das Spital-Commando dem hohen Suuperarbitrio vorgestellt. Die mitfolgenden Akten sind der Commission gleichzeitig vorzulegen.)

1841. január 20-án Petőfi elhagyta a kórházat²⁰  (²⁰ Agram. 21. Jänner. (1841.) – Art. 5. Adjt. Gemeiner Alexander Petrovits… der 1^ten Comp. … ist bis inclusive 20^ten d. verpflegt aus dem Regiments-Spital reconvalescirt.), ahol majd négy hónapig feküdt²¹ (²¹ L. a Superarbitrirungs-Liste-t, Bayer-nál: i. h.), és pár nappal utóbb, január 25-én csakugyan megtörtént a szuperarbitrium²²  (²² Agram, 24. Jänner. (1841.) – Art. 9. Adjt. Die im vorigen Monate bereits arbitrirten Gemeinen Alexander Petrovits der 1ten … Compagnie wwerden Morgen gleichfallst mit den übrigen Invaliden dem hohen Superarbitrio vorgestellt.), amelynek alapján aztán a január 30-án kelt főparancsnoksági rendelettel, mint szolgálatra képtelent, saját kívánságára elbocsátották.²³ (²³ Agram, 9. März. (1841.) – Art. 4. In folge der h. General-Commando-Verordnung dto. Agram, den 31. Jänner 1841. R. 610. u. 586. werden nachstehende Leute als Militär-Real-Inaliden u. der Real-Inalidität sich nähernd, ihrem Wunsche gemäse mit Abschied entlassan, als: Gem. Alex.  Petrovits der 1. Füs. Comp. den 28. Febr. 1841.)

Petőfivel együtt hatvankilenc embert bocsátottak el végképp az ezred kötelékéből²⁴ (²⁴ Az 1841. febr. 7-én kelt ezredparancs szerint. Hogy annyit bocsátották el, a haditanács intézkedése folytán történt, mely szerint az 1839-41-iki országgyűlésen megszavazott újoncoknak felét be kellett osztani az ezredekbe, de előbb a kiszolgált vagy szolgálatra kevésbé alkalmas embereket el kellett távolítani, hogy az újoncoknak helyet csináljanak. Ez az intézkedés megkönnyítette Petőfi szabadulását a katonaságtól. (L. az 1840. szept. 9-iki és az 1841. január 6-iki ezredparancsokat.), akiket egy őrmester, négy káplár, négy őrvezető és egy dobos kíséretében 1841. február 10-én Zalaegerszegen és Szombathelyen át Sopronba küldtek.²⁵ (²⁵ 1841. febr. 7-iki ezredparancs.) Elmenetelök előtt a szabadságharc idején szerepelt Simunics generális nézte meg őket²⁶ (²⁶ 1841. február 11-iki ezredparancs.). Február 14-15-én érhettek Sopronba és február 28-án kikapták obsitjukat²⁷ (²⁷ L. föntebb a 8. jegyzetet. Az obsitosok köpenyegeit a transzport vezetők Zágrábban már február 22-én beszolgáltatták.) Köpönyegüket át kellett adniok, viselt egyenruhájukat, sipkájukat, bakancsukat és fehérneműjüket azonban megtarthatták.²⁸ (²⁸ Az 1840. febr. 7-iki ezredparancs értelmében.)

Tán nem lesz érdektelen, ha a Petőfi katonabarátjára, Kuppis Vilmosra vonatkozó adatokat is közlöm az ezredparancskönyvekből. Kuppis 1839. október 21-én, tehát pár héttel később, mint Petőfi, szintén önként állt be katonának Sopronban, és szintén hat évre.²⁹ (²⁹ 1839. nov. 3-án, Bregenzben kelt ezredparancs.) A Gollner-ezred második századása osztották be s ez az oka, hogy Petőfi, mint Orlay mondja, soproni katonáskodása idején nem érintkezett vele. A törzskönyvlap szerint Kuppis Vilmos Nagyorosziban, Nógrád-megyében, 1821-ben született.³⁰ (³⁰ „Haupt-Grundbuchsbaltt” No. 64. – A nagyoroszi plébánia anyakönyve szerint: 1818. márc. 6-án. (Marich Ágoston esperes-plébános és Tóth Ödön főtanító szíves közlése.) 1840. tavaszán, mint említettük, Petőfivel együtt őt is az ezredhez küldötték, s kétségtelenül ezen útjok közben kötöttek szoros barátságot egymással. Kuppis Petőfi távozása után is ott maradt a katonaságnál és fölvitte a káplárságig. E tekintetben tehát túltett Petőfin. 1846. június 16-án a Wimpfen báró-féle 13-ik számú gyalogezredbe helyezték át, ahonnan mint kiszolgált kapitulánst, 1847. február 28-án elbocsátották, „miután – így olvasható a törzskönyvlapon – pesten polgári alkalmazást nyert.”³¹ (³¹ Kuppis Vilmost a „Haupt-Grundbuchsbaltt” szerint 1841. szeptember 11-én „Gefreiter”-ré, 1842. július 17-én káplárrá léptették elő. Ugyanott olvashatók az áthelyezésére és elbocsátására vonatkozó adatok.)

DR. BARÓTI LAJOS

Forrás: Irodalomtörténet 1. évf. 7-8. füz. 1912.