Pakocs Károly: Forró szavak. Versek.

Pakocs Károly 1892-1966

Pakocs Károly: Forró szavak. Versek. Satu Mare, 1924. 8. 96 l.)

Az olvasóközönség rendesen bizalmatlansággal fogadja a vallásos költészet megnyilatkozásait. Ez a tartózkodás nem indokolatlan. Elnyűtt közhelyeknél, sújtásos lelkendezésnél rendszerint nemigen találunk bennük egyebet. Ez a körülmény sekélyessé tette az egyházi költészetet. Rossz rímek, hibás ritmusok, szekérzörgésszerű melódiák kerültek az olvasóközönség szemei elé sokszor inkább bosszantásul, mint az áhítat növelésére. Kevés igazi költői lélek szánta rá magát, hogy a vallási érzések hullámrezgéseinek legyen leadó állomása. Így aztán tehetségtelen dilettánsok tolakodtak be az Olympus berkeibe, éppen azért, mert a bírálat nem követelte tőlük tanulságos szigorúsággal a belépő jegyet. A józan kritika hiánya tette zavarossá a vizeket s a józan kritika hiánya miatt olyan lassú az emelkedés a vallási költészetben. Újabban ebben a tekintetben is örvendetes fejlődést látunk. Sík Sándor új idők óramutatója s ha egyelőre csak utánzókat szül az ő iránya, az is nyereséget jelent a magyar egyházi költészet történetében. – Örömmel mutatunk rá Pakocs Károly könyvére is, mint a tökéletesedés egyik tünetére. Feltűnő változatosság, művészet, erő teszik könyvét kellemes meglepetéssé. Ez a dicséret csak nyer értékében, ha meggondoljuk azt a nehézséget, hogy Pakocs Károly nemcsak személyében pap, hanem költészetében is kizárólag kath. pap. Az élet keze még nem érintette meg lelke minden húrját, vagy helyesebben: még csak a vallásos érzés gyermeki kegyelet, a gondolkozó, tépelődő lélek tör ki a mélységből más rezgésekre nincs hangja. És mégis, ezen a szűk határon is mennyi tarka változatosság mozog előttünk! Ez csak azt bizonyítja, hogy a legkietlenebb mezőkön is teremnek virágok, impressziók, álmok az igazi költői lélek számára. És Pakocs költői lélek. Íme, néhány költeménye. Jöjjetek-ben az igazi papot, Krisztus igaz szolgáját mutatja. Szemmel láthatólag Krisztus urunknak ez a mondása ihlette: Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradtak s terhelve vagytok... És ő magára alkalmazta e sorokat. Ő is hívja a világot, a gyermeket, hogy összeragasztja neki az eltört fabábut; a szenvedéllyel küzdő fiatal embert olajjal keni meg az új csatára; a boldogtalan asszonynak új otthont épít a romokon, a céltalanul bolyongónak utat mutat, a haláltól remegő öreg emberbe bátorságot önt, mert: „Én pap vagyok”. Révész-ben Charonná lesz, aki vigyáz a réven s átszállítja az örökkévalóság utasait. Halódó ágya mellett c. verse az utolsó kenet szentségének megkapó költői feldolgozása. És így találja meg ő a költői tárgyat foglalkozása minden tünetében. Költői hivatásának legfőbb bizonyítéka éppen az, hogy meglát minden színt, megérez minden kis rezgést, ami művészi ábrázolásra alkalmas. És igazi lírikus, mert mindent önmagán szűr át s önmagát teszi az ilyen alkalmakkor is a középpontba. Nem elvont, nem doktriner, hanem önmagáról beszél, s így a tárgyak lírai átélésekké válnak, amelyek beleolvadnak a költői hangulat szivárványszínes dekorációjába. ez a tulajdonsága mentette meg, hogy nem fulladt bombasztokba s nem temették el a sallangok. Ha kötetét elolvassuk, sok költeményének emlékét magukba zárjuk és nem úgy vagyunk, mint pl. Klopstock lírai költeményeivel, amelyekben csak úgy ömlik a hév, de ezzel el is végeztük vele: egy költemény se helyezkedett el lelkünkben hosszabb tartózkodásra. Pakocs költeményeiben sok a tűz, az erő, az egészséges áhítat. Elég pl. a Tűz, Krisztus forradalmárai, vagy Hazám címűekre rámutatnunk.

E jelenségek mellett azonban vannak fogyatkozások is. Mindjárt a stílusra kell megjegyzést tennem. Az egyházi költészet különös kedvvel kapott Bajza és társai finomságain s igen megható, de igen rossz szóösszetételein. Milyen szép is az, amikor Bajza bájvidék, viránymező, búvirág s kéjrózsákkal koporsószegezi ki verseit. Ez a stílus ma is kísért a kath. vallási költészetben. Még Pakocs sem tudta függetleníteni magát ettől a hatástól. Kíntűz, vágyrom, kínbilincs, vádláng, üdvmosoly, vágypohár, vágyteli, jajteli nála sem ismeretlenek s különösen bántó a sok istenes összetétel: Istenöröm, Istenláng, Isteniga, Istenfényáradat, Istenkedves stb. Előfordulnak ilyen kitételek is: lelkem ingad, sóhajok közt anyálom a jajvilágot; vagy ilyen rakéták: „ők mutattak hajnalló éj-eget”, „Krisztus tüze bíborolta őket bornak”. – Mindez csak bősége a nedvnek, amin okos mérséklet hamar segít.

Nagyobb hiba, mikor néha nem tudja interpretálni lelke gondolatát. Ilyen a karácsony a munkásnegyedben. A költő körülbelül egy vad proletár átalakulását gondolta el a karácsonyi est hatása alatt. Ebben a formában azonban nem látunk belőle semmit. Nem tudjuk, hogy miért találja a szerző éppen a proletár lakásában, családjában a jászol lelkét? s még nagyobb hiba, hogy a költő nem is mutatja a proletár megbékülését. Gyöngyszületés-ben nagyon erőltetett a gyöngy születésének magyarázata s alkalmazása sem talál. Hosszabb reflexió után igen szép költeményt lehetett volna csinálni belőle. Biztatás c. is kissé ellaposul az utolsó három sorral, pedig különben igen szép ez a költemény.

S végül, hogy a versformára vonatkozólag is mondjak valamit, Pakocs nem kötött versszakokban dolgozik. Ez még nem hiba; jambikus sorai így is könnyen hullámzanak. Bizonyos mesterkéltséget okoz azonban, hogy ott rímel, ahol akar. A sorok hosszúsága t. i. nagyon szeszélyes. Szinte azt mondhatnám: ha egy jó rím kerül elő, akkor megáll s a következő szót átviszi a másik sorba. Ez az értelem rovására esik, de legkönnyebb módja, hogy az ember tökéletes rímeket adjon.

Pakocs könyve határozott nyereséget jelent irodalmunk számára. Értékes biztató, amely után nagy reménnyel várjuk a következő kötetet.

Rass Károly

Forrás: Erdélyi Irodalmi Szemle 7. szám 1924. június