Ha ősz leszel, s öreg, s est közelít,
s tűz mellett bólongsz, vedd el könyvemet,
s olvass, lassan, s álmodd vissza szemed
puha tekintetét s mély árnyait;
s hogy hányan szerették az ifjuság
gyönyörét benned, hazug s hű szivek;
de egy férfi zarándok lelkedet
szerette, s romló arcod bánatát;
és suttogd el, búsongva, míg a rács
izzik, hogy szökött meg a szerelem,
s hogy vonta, túl az égi hegyeken,
arcára a csillagok fátyolát.
(Ford.: Szabó Lőrinc)
(Forrás: Aki legdrágább, aki legszebb... – Százhúsz vers a szerelemről – Válogatta és szerkesztette Illés Lajos 239. old. – Kossuth Könyvkiadó 1982.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése