Ez a nálunk eddig csak kevesek előtt ismert név egy XI. századi perzsa költőnek a neve, aki az emberiség nagy költői között foglal helyet. Négysoros strófákban írt versei – eredeti nyelvükön rubái a nevük, innen Omar Khájjam élete munkájának a neve: Rubayat – a legnagyobbat - a legnagyobbat adják, ami versben egyáltalán adható: tökéletes és hiánytalan kifejezését egy kor, egy faj és egy éghajlat filozófiájának. Ez az a keleti filozófia, amelyet az orientális szellem más termékeiből is, bár többnyire kevésbé teljesen kifejezve ismerünk: a pesszimizmusban, az élet és az emberi dolgok hiábavalóságában való megnyugvás, amely egy fatalisztikusan lemondó mozdulattal számol le mindennel, s miután az emberek futkosnak s csak egyet ismer, ami az életet elviselhetővé teszi, a mi örömöt és értelmet tud adni a létnek: a pillanat futó örömét, az érzékek könnyű és enyhítő mámorát, amely mögé el lehet bújni a világ ostobasága, gonoszsága és szenvedései elől s amely az egyedüli pozitívum a negatívumok zűrzavaros tömkelegében, melyet életnek neveznek.
Omar Khájamnál ez az egyetlen öröm a bor szimbólumában fejeződik ki, de ez nem jelenti nála az alkohol túlságában való tobzódást, hanem csak a megnyugtató, mindent kiegyenlítő feledkezést. Úgy merül el a borba, mint a könnyű, minden rosszat letörlő álomba, amely megszépít mindent és a kiábrándult léleknek visszaadja az illúzió gyönyörét. Omar Khájam költészete különösen Angolországban keltett óriási visszhangot: Fitzgerald művészi fordításában, jobban mondva európaisitásában a Rubayat akkora sikert aratott, amely még a nagyon kelendő könyvek hazájában, Angliában is szinte példátlan, a legolvasottabb laikus könyvek egyike lett. Más országokban is, bár nem olyan óriási méretű, de még mindig nagy sikere volt.
Nálunk most jelent meg az első fordítása, a Fitzgerald-féle angol szöveg szerint, a Táltos kiadásában s máris igen sok olvasóra talált. Érdekessége az is, hogy egy új és meg kell mondani, kitűnő műfordító tehetség. Szabó Lőrinc mutatkozik be vele, akinek mindjárt ez az első műve teljesen kész, érett, technikában, a kifejező eszközök gazdagságában és biztos használatában a legjobb magyar műfordítások mellé állítható munka.
(Forrás: Vasárnapi Újság 67. évf. 1920. 9. sz.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése