Hajnik Miklós ily című kis regénye egyik nyertese az Athenaeum nemrég elintéződött regénypályázatának. Ez a könyv már sokkal kevésbé igazolja a pályabírák ítéletét, mint Kosáryné Filoménia-ja, mert a legjobb esetben is csak középszerű munka, kevéssé alkalmas arra, hogy írója iránt figyelmet és bizalmat keltsen.
Garnizonregény, a kisvárosi katonatiszti élet sivárságát, egyhangúságát, erkölcsi és szellemi ürességét próbálja rajzolni, de nincs meg hozzá a friss, eredeti szemlélete, hogy ezt a már irodalmi sablonná vált környezetet elevenné és érdekessé tudja tenni s még kevésbé van humora ahhoz, hogy emberileg érthetővé tegye. Rossz szájízzel van ez a környezet megcsinálva s nem különb a tulajdonképpeni történet sem: a paraszt-őrmester fiából lett huszártiszt szerelmi históriája a zupás-őrmester tiszta, kedves kis lányával. Csupa erőltetetten felrakott karakter-vonásokat látunk, melyek sehogy sem tömörülnek karakterré és helyzeteket, amelyek egy vonallal sem domborodnak ki a papíros síkjából. Az előadás is nehézkes és gipsz-ízű. Az az érzésünk, hogy a regény sajátságos tévedése egy tehetséges írónak, aki olyan területen próbálkozik, amelyen nem tud járni.
(Forrás: Vasárnapi Újság 67. évf. 14. sz., 1920.júl.25.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése