A Franklin Társulat kiadásában nemrég jelent meg E. R. Curtius német professzor híres tanulmánygyűjteménye, Az új Franciaország irodalmi úttörői. Curtius lelkiismeretes szakember, jó író és Németországban és általában Közép-Európában ő maga is a francia úttörők – Gide, Rolland, Claudel, Suarés, Péguy és mások – úttörőjének tekinthető. Curtius nem áll nagyon távol a német esztétikusok túlságosan metafizikai szellemű csoportjától, ezekben a tanulmányokban azonban szinte kézzelfoghatóan körvonalazza kedves íróinak egyéniségét és munkásságát, tényeket közöl s minden munkája tulajdonképpen irodalomtudományi helyzetjelentés.
Azok az írók, akikről beszél, régen beérkezett tekintélyek. Általuk nyert erőt az a szellemtörténeti folyamat, amely az ábrázoló naturalizmus helyébe valami ideális akarata művészetét állította: Gide-ben szenvedő és töprengő keresését a jobbnak, Claudel-ben a neokatolicizmust, Rolland-ban az új európai humanizmust. Ezek az írók nem édestestvérei egy eszmének, de közös katonái egy olyan magasabb rendű emberi célnak, amely a tiszta l’art pour l’art mentalisátáól idegen volt. Curtius Bonnban tartott egyetemi előadásainak ez a gyűjteménye, főleg a Gide-esszé és a két összefoglaló tanulámny, 1918-20 körül, amikor a magyar kultúrközönség még nem tudta újra felvenni közvetlen kapcsolatát a francia szellemi élettel, valóságos reverációt jelentett volna. Magyar nyelvű kiadása (Szerb Antal Kristóf és Kecskeméti György végezték a fordítást), ma is komoly kultúrcselekedet.
Azok közül az írók közül, akiket Curtius ismeret tanulmánykötetében, tulajdonképpen csak Romain Rolland-t ismerte a magyar közönség. A Franklin Társulat most egy másik nagy francia úttörőt, André Gide-et is megismertet Magyarországgal: kiadta Gide első reprezentáns regényét, az Immoralist-ot. A megragadó regény, melynek magyar címét – A meztelen – a fordító, Gyergyai Albert, a szerzővel egyetértően állapította meg, egy fiatal tudós összeomlását mondja el társadalmi, szerelmi és főképpen belső életében s közben oly ösvényeket súrol, amelyek mellett manapság senki sem haladhat el közömbösen. Thomas Mann világhírű regényének, a Halál Velencében-nek merészen új témája kap új variációt Gide könyvében, mégpedig a költői feldolgozás legszebb teljességével. Az egész mű olyan, mint egy remekbe készült arckép, a háttérben Afrika, Dél-Olaszország és Normandia tájaival, - oly művészi bátorsággal megfestve, a stílusnak oly elegáns és fojtott tüzű lendületével előadva, aminőre a franciáknál is csak a nagy klasszikusoknál van példa. (...)
(Forrás: Az Est XVII. évf. 74. sz. – Bp., 1926. ápr. 1.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése