„E. P. Smith, New-York-i
bankár,
az amerikai pénzvilág
ismert alakja,
tegnap átutazott Kassán.
(Újsághír)
Tán épp az étkezőben ültél abban
a pillanatban, hogy az expressz víg
iramban elrohant itt és egy kappan
sült illata szállott az egekig.
Kappan, vörösbor, kompót, úrimódi,
estére selyemágy vár és öröm.
E városban élt, énekelt Tinódy,
ma én üvöltök. Ne zavard köröm.
Sírok s fájok magamnak: Belzebúb,
Mely szél hoz erre? Mely beteg szeszély?
Unalmas lett a Picadilly-Club?
S Páris? Velence? Nápoly? Genf? Beszélj!
Hej, büszke úr! reményen és zupán
él itt az ember, élem sorsomat;
nekem hazám, tenéked táj csupán,
hol egyszer átfutott a gyorsvonat.
(1928. július 30.)
(Az eredeti helyesírás megtartásával!)
*
(*
1904. febr. 13. Igló, † 1974. nov. 20. Budapest. Költő, műfordító, újságíró.
Kassán érettségizett, prágai egyetemi tanulmányait nem fejezte be. 1928-tól a
Prágai Magyar Hírlap, 1933–1938-ban a Magyar Újság szerkesztője. 1939-ben
Lengyelországon keresztül a Szovjetunióba menekült, 1943-ban a moszkvai rádió
magyar nyelvű műsorának szerkesztője. 1942-ben belépett a Ludvík Svoboda
vezette Csehszlovák Dandárba; 1945-től Budapesten élt. A szlovákiai magyar
költészet egyik jelentős, formateremtő képviselője a két világháború között. –
Főbb
művei: Őszi köszöntő (v., 1920); Fekete zászló (v., 1921); Szebb sziréna (v.,
1935); Vagy-vagy (v., 1944); Varázslat nélkül(válogatott versek, Budapest,
1972; Pozsony, 1984).
Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai
antológiája – Prága, 1930.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése