2016. ápr. 4.

Szüts László: Míg pergett pökhendin a dob




Hallgattam, ahogy hallgatott
a paraszt, mikor dobra verték
feje fölül a háztetőt
s a háza végében a kertjét.

A tornác oszlopának dőlve
néztem, miképpen licitálnak
arra, mi jogosan miénk
s ára nincs földnek, kertnek, háznak.

Merre fusson, ki pőre, mint
az éjbe-űzött, megesett lány?
méhében zöld jövője csüng,
mint az éretlen meggy a meggyfán.

Merre a kiszolgáltatott?
hisz igazához nincsen nyelve,
s ha van, nem szólhat az se,mert
ki van a deszkára szegelve.

Elperelt tulajdonunkat,
mit mi húztunk fel két kezünkkel,
- míg pergett pökhendin a dob –
batyuba kötöttük szemünkkel.

Dobverők hadja, szolgahad!
Mit válaszoltok most a népnek,
mikor a szájak szóra nyílnak
s a hamis igék felől kérdnek?

Forrás: Új Magyarország 1. évf. 2. sz. (1956. november 3.)