2016. ápr. 4.

Petőfi Sándor: Magyar vagyok




Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy területén
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség a gazdag kebelén
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaspi-tenger habjain is túl
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai.
Ajkamra fel-felröppen a mosoly
De nevetésem ritkán hallani
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyuló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk
S mienk nem volt a legkisebb szerep
Úgy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kísértete;
Föl-föltűnik s lebúvik nagy hamar
- Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász, a gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog,
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szülőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom,
Gyalázatában is nemzetemet!

*
Petőfi Sándor költészete magyar program. Mindig is az marad. Mi sem választhattunk mást „A Kenyér” élére. A magyar sors most még nagyobb súllyal nehezedik reánk, millió testvérünk idegen országokban hordja a terhét az idegen hatalmak uralkodásának és elnyomásának. Petőfi lázadozását akkor az osztrák-német kapzsiság váltotta ki a császárság ellen és azok ellen a magyar vezetők ellen, akik az osztrák jármot elfogadták. Petőfi a rongyolódó és pusztuló magyar nép költője volt és a legnagyobb emberi eszmény. a nemzeti eszme, a szülőföldszeretete,meg nem alkuvó harcosa. Költészete a kornak a szelleméből fakad, amelyet Kossuth Lajos testesített meg és az 1848/49-i magyar szabadságharc írt be örök időkre a történelem könyvébe és minden magyar ember szívébe.

Forrás: A Kenyér – Népi folyóirat I. évf. (1937) 1. sz.