Ez a higanytermészetű,
szüntelenül tevékenykedő ember a legtöbb türelmet parancsoló családi szakmába
nőtt vele: az órásmesterségbe. Nem is ült sokáig nyugton a műhelyben. A jó
megjelenésű, kellemes fiatalembert egyszer csak a királyi udvarban fedezzük
fel. A király leányait tanítja – zenére. Nevét később a botránykrónika kapta
szárnyra. Nagyszabású spekulációi közben, úgy látszik, nem egészen tiszta ügybe
keveredett. Szabadulni akarván a büntetéstől, az akkori szokás szerint
megvesztegette a bírót. Ennek ellenére elveszti a pört. Bosszúból megírja a pör
történetét, és szemtelenül visszaköveteli a bírótól a pénzt. A pörről szóló
Memoárjainak óriási a sikere. A börtönt járt Beaumarchais gazdaságilag,
polgárilag tönkrement, de megszületett mint író.
Ezután még sok mindent
csinált. Fegyvert szállított az amerikai szabadságharcosoknak, kiadóvállalatot
alapított Voltaire összes műveinek kiadására, mellesleg XVI. Lajos király
titkosszolgálatának ügynöke volt, de ez nem akadályozta abban, hogy később a
forradalomnak is felajánlja szolgálatait. A királyné, Maria Antoinette különböző zavaros
ügyeiben kitűnő segítőtársra lelt benne. Csupa kétes kaland volt az élete. A
forradalom alatt hollandiai fegyverszállítások miatt kerül bajba, börtönbe jut,
majd Hamburgba emigrál, s csak halála előtt néhány évvel tér vissza hazájába.
Néhány későbbi író nem is tudott ellenállni a csábításnak: többen írtak regényt
róla, kortársa, Goethe pedig színdarabot (Clavigo),
amelyet Beaumarchais személyesen is megnézett egyik titkosszolgálati útján
Augsburgban.
Irodalmi működése komoly
és megható drámákkal kezdődött. Ezeknek nincs nagyobb jelentőségük. Annál
nagyobb figyelmet érdemel két vígjátéka: A
szevillai borbély és a Figaro
házassága.
V. J. († VITÁNYI JÁNOS)
Összes drámái: Eugénie („Eugénie”,
1767); A két barát („Les deux amis”, 1770); A szevillai borbély; Figaro
házassága; A vétkes anya.
BEUMARCHAIS: A SZEVILLAI
BORBÉLY
(„Le Barbier de Seville”, 1775. Vígjáték 3
felvonásban, prózában.
Fordította: Paulay Ede
1881, Hevesi Sándor 1909.
Szereplők: 8 férfi, 1
nő.)
A szevillai borbély mindjárt a bemutatóján
nagy sikert aratott. Tárgya ugyan nem hatott újszerűen, hiszen Beaumarchais
előtt már sokan írtak hasonlót, többek között Moliére is a Nők iskolájában. De Beaumarchais a régi téma kereteit újszerű eszmei
tartalommal tudta megtölteni. Merész társadalomkritikájában már a francia
forradalom polgárságának eszmevilága tükröződik. S ezenkívül rendkívül szellemes,
pergő, fordulatos vígjátékot írt.
*
Almaviva
gróf halálosan beleszeretett egy szép, fiatal lányba, Rosinába. Nem törődik a
lány származásával, az sem érdekli, hogy van-e vagyona. Feleségül venné akár
egy szál ingben is. De hiába epekedik utána, nem tud a közelébe férkőzni, mert
Rosinát gyámatyja, a vén Bartolo orvos féltékenyen őrzi. A doktor maga akar
frigyre lépni Rosinával, és egyúttal tekintélyes örökségét is szeretné
megkaparintani. Szegény lány szívesen lemondana a Bartolóval kötendő
házasságról. Nincs hőbb vágya, mint az, hogy valaki megszabadítsa kellemetlen
gyámatyjától, s ezért örömmel fogadja Almaviva közeledését. A gróf kitartóan
követi. Minden este ott sétál álöltözetben az ablaka alatt. Egyszer csak
várakozás közben összetalálkozik régi ismerősével, a gézengúz Figaróval. Ez,
miután sokfelé próbált szerencsét, Sevillában telepedett le, és a
borbélymesterséget űzi. Ő borotválja Bartolót is, sőt a doktor házában lakik, s
lakbér fejében a háznép egészségére felügyel.
Hallva
a gróf keserves epekedését, Figaro készségesen ajánlja fel neki szolgálatait. Almaviva
örömmel fogadja a furfangos borbély segítségét, és vakon követi tanácsait.
Figaro üzenetet közvetít Rosinához, amelyen Almaviva megvallja szerelmét. A
gróf egyébként nem a saját nevén szerepel, szegény diáknak adja ki magát, aki a
Lindor névre hallgat. Rosina az üzenetre bátorító választ ad, de Bartolo
megsejti, hogy Rosina körül valami nincsen rendben, és most már haladéktalanul
meg akarja tartani az esküvőt. Erre Figaro komolyan munkához lát. Tanácsára
Almaviva huszárhadnagyi öltözetben azzal jelentkezik Bartolo házában, hogy oda
kvártélyozták be. Sajnos, ez a csel nem sikerül, mert a doktort érdemei
elismeréséül a király felmentette mindennemű katonai beszállásolás alól. Ezután
Almaviva zenetanári minőségben kísérli meg Rosina megközelítését. Most már célt
is ér. Bizalmat tud kelteni maga iránt a doktorban azzal, hogy Rosina ellen vádaskodik,
s átadja neki a leány Lindorhoz írott levelét. Miközben Figaro Bartolót
borotvája, szót is tudnak váltani a fiatalok. Megbeszélik, hogy Almaviva
éjfélkor eljön Rosináért, megszökteti, és még az éjjel feleségül veszi. Almaviva
távozása után azonban újabb bonyodalom támad. Bartolo ugyanis elhiteti
Rosinával, hogy Lindor városszerte elhíresztelte a nála aratott sikert. Erre a
lány, aki úgy érzi, hogy csalódott Lindorban, elárulja a szökési tervet.
Bartolo ijedten szalad a jegyzőért, hogy a házasságot azonnal megkössék. Elérkezik
az éjfél, Almaviva és Figaro az erkélyen át lopózva megjelennek Rosinánál, ez
szemrehányásokkal fogadja őket, e Almaviva szerelmes szavai megnyugtatják, és
boldogan ígéri neki a kezét. Közben beállít a jegyző, akit Bartolo
előreküldött, s mivel Almaviva is már az előző napon bejelentette házassági
szándékát, összeadja a fiatalokat. Mire Bartolo megérkezik, Almaviva és Rosina
már férj és feleség. Hiába a csúf öregember fenyegetőzése és átkozódása, mint
ahogyan hiábavaló volt nagy elővigyázatossága is, a két szerelmest már csak ásó
és kapa választhatja el egymástól.
A
darab ősbemutatója nálunk csak 1881-ben volt a Nemzeti Színházban. Legutóbb
1954-ben újította föl a Magyar Néphadsereg Színháza. Rossini operáját azonban
már 1824-ben játszották Kolozsvárott (Rosina: Déryné).
K. Á. (KREUSS ÁGNES)
BEAUMARCHAIS: FIGARO
HÁZASSÁGA
(„Le Mariage de Figaro”,
1784. Vígjáték 5 felvonásban, prózában.
Fordította: Paulay Ede
1877, Horváth Árpád 1945, Dénes Tibor 1947, Illyés Gyula 1950.
Szereplők: 11 férfi8, 5
nő, néma személyek.)
A
Figaro házassága Beaumarchais
főműve. Ebben még merészebb, mint A
szevillai borbélyban. A darabban Figaro, a népi hős diadalmaskodik
semmirekellő úri gazdáján, előre hirdetve, hogy nemsokára az egész francia nép
diadalt ül gyűlölt urai fölött.
*
Már
három éve, hogy Almaviva gróf, Figaro furfangja segítségével hozzájutott Rosina
kezéhez. Azóta a gróf kastélyában élnek. Itt lakik velük Figaro és Bartolo is.
A hajdani borbély, most a gróf inasa és a kastély várnagya, beleszeretett a
grófné szép fiatal komornájába, Zsuzsiba, és el akarja venni feleségül.
Házasságuknak nem is lenne semmi akadálya, ha Almaviva gróf nem vetett volna
szemet Zsuzsira. Szüntelenül a nyomában van, fűt-fát ígér neki. Felújítja a már
divatjamúlt feudális előjogot alattvalói feleségének első éjszakájára, amelyről
házasságkötésekor lemondott. Zsuzsi azonban igazán szereti Figarót, és neki
tartogatja első szerelme örömeit. Figarót nagyon bántja, hogy javíthatatlan
gazdája most az ő szíve hölgyével próbálkozik. Megfogadja, hogy tűzzel-vassal
útját állja a gróf szándékainak.
Almaviva,
míg nem átall más asszonyánál legyeskedni, saját feleségére mértéktelenül
féltékeny. Figaro ezt a gyengeségét használja ki, eljuttat hozzá egy névtelen
levelet, amelyben figyelmezteti, hogy jó lesz vigyázni, mert valaki a grófnő
körül lebzsel. Rosinának valóban van egy titkos imádója, Cherubino, a bűbájos
apród, a kastély összes asszonyának és leányának kedvence. Szegény fiúcska
éppen emiatt nagyon a begyében van a grófnak. El is űzi kastélyából, kinevezi
kapitánynak az ezredéhez, csakhogy távol tudja a háztól. Figaro biztatására
azonban Cherubino titokban ott marad a kastélyban, és éppen a grófnőnek teszi a
szépet, amikor Almaviva beállít neje lakosztályába. szerencsére Cherubinót még
időben elrejtik, úgyhogy Almaviva alaposan felsül.
Közben
azonban Figaro jut nagy bajba. A kastély már egyáltalán nem fiatal
házvezetőnője, Marcellina azt követeli tőle, hogy egy régi adósság fejében
vegye el feleségül. Bíróság elé kerül a dolog, s Almaviva, mint a bíróság elnöke
kihirdeti az ítéletet: Figaro vagy fizet, vagy oltár elé vezeti Marelinát.
Szerencsére kiderül, hogy Marcellina Figaro anyja, akitől még kisgyermek
korában rabolták el, s ezért ebből a házasságból nem lehet semmi. Sőt Bartolo
doktor személyében az apa is előkerül. A grófné értesülvén férje Zsuzsival
kapcsolatos szándékáról, elhatározza, hogy megleckézteti. Rábeszéli a lányt,
hogy színleg engedjen Almaviva kérésének, majd az esküvői szertartás után ruhát
cserél vele, és Zsuzsi képében ő fogadja légyotton a grófot a kertben. Figaro
ebből csak annyit tud meg, hogy menyasszonya titkos találkára megy a gróffal.
Lesben áll a gesztenyefáknál, és megdöbbenve látja, hogy Zsuzsi és Almaviva
egyik kis kerti házba húzódnak be. Ezután a grófnővel akad össze, s hogy megbosszulja
a férfiúi becsületén esett sérelmet, elkezd neki hevesen udvarolni, de egyszer
csak a grófnőnek vélt Zsuzsitól kap egy jókora nyaklevest. előkerül a grófi
pár is, a félreértések tisztázódnak, Almavivának használt a lecke; megfogadja,
hogy nyugtot hágy Zsuzsának, sőt, nagylelkűségében gavalléros nászajándékot ad
neki. Cherubinónak is megbocsát, áldását adja rá, hogy kössön házasságot a
kertész lányával, Fanchette-tel.
Csak
az érdekesség kedvéért említjük, hogy Figaro és Almaviva gróf történetének van
még folytatása is, egy „középfajú” színmű: A vétkes anya („La mére coupable”,
1792), s ez zárja le a Figaro-trilógiát.
Figaro házasságából Mozart operát írt.
Beaumarchais darabjának előadása Sztanyiszlavszkij egyik híres rendezése volt.
Magyarországon 1880-ban adta először a Nemzeti Színház (Figaro: Halmy Ferenc;
Cherubin: Márkus Emma). Azóta többször felújították. 1958-ban a Madách Színház
játszotta nagy sikerrel.
K. Á. (KREUSS ÁGNES)
Forrás: Színházi kalauz. Szerkesztette Vajda György Mihály.
Második, bővített kiadás. Budapest, 1962.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése