A XVIII. században az
angol drámairodalomnak szinte egyetlen méltó képviselője. „Oprheus óta nem volt
hozzá hasonlatos tehetség; egy bírósági végrehajtót is megszelídítene” – mondták
róla annak idején jóbarátai megbocsátható túlzással. Színész család gyermeke,
Garrick utóda a Drury
Lane színház igazgatói székében, amit
egyébként hitelre, egy fillér nélkül vett meg. Ismert világfi, IV. György
király barátja, neves politikus, párbajhős és drámaíró. Nálunk egy darabja
ismert, A rágalom iskolája. Wilde és Shaw elődjének mondják, mesteri
dialógusai, éles nyelve és kíméletlen szókimondása miatt.
Öregségére mindenben
megbukott. A pénzét elherdálta, a színháza leégett, a képviselőválasztásokon
lehurrogták, csak a művei éltek tovább.
V. J. († VITÁNYI JÁNOS)
Fontosabb drámái: Vetélytársak („The Rivals”, 1775); A rágalom iskolája; A kritikus („The Critic”, 1779).
SHERIDAN: A RÁGALOM
ISKOLÁJA
(„The School for Scandal”,
1777. Vígjáték 5 felvonásban, prózában. Fordította: Tóth Lőrinc 1839, Stengel
Károly 1880, Hubay Miklós 1956.
Szereplők: 12 férfi, 4
nő.)
Nem
egyforma fából faragták a Surface-testvéreket. Charles duhaj, könnyelmű, vidám
fickó. Örökségét elherdálta, adósságát adósságra halmoz, társasága a
leghírhedtebb korhelyekből kerül ki. Szíve mélyén azonban derék, egyenes ifjú.
Segít a bajbajutottakon, s akit igazán szeret, ahhoz hűségesen ragaszkodik.
Joseph, a bátyja mintaszerű világfi. Anyagi ügyei tökéletesen rendben vannak,
mindenkihez kedves, jó hírére úgy vigyáz, mint a szeme fényére. De mindez csak
tetszetős külsőség. Joseph lényegében kétszínű, számító, önző alak. Hevesen
udvarol öreg barátja, Sir Peter Teazle feleségének, ugyanakkor Teazle
gyámleányát, Máriát szeretné feleségül venni. Nem azért, mintha nagyon
szerelmes volna bele; a lángoló érzelmeknél sokkal jobban érdekli a lány
tekintélyes hozománya. Mária azonban Charlest szereti, s ez is vonzódik hozzá.
A fiú életmódja sok najt okoz, s emiatt a szerelmesek egy időre el is
hidegültek egymástól. Teazle-ék házasélete sem mondható zavartalannak. A
fiatalasszony nem sokra tartja öregecske férjét, két kézzel szórja a pénzt, s
nem utasítja vissza Joseph Surface közeledését. Pletykás, rosszmájú emberek
között forog, akik intrikálnak ellene. Férje előtt szeretnék befeketíteni,
úton-útfélen azt híresztelik, hogy szerelmes Charles Surface-ba.
Közben
külföldről váratlanul hazaérkezik a Surface-fiúk nagybátyja, Sir Oliver.
Meghökkenve hallgatja az öccseiről elterjedt híreket. Elhatározza, hogy saját
szemével szerez bizonyságot a valóságról. Mivel a fiúk olyan régen látták, hogy
nem emlékezhetnek rá, nevét és rangját eltitkolva, álnéven keresi fel őket.
Charleshoz
mint uzsorás állít be. Vidám társaságot talál ott, folyik a dínomdánom. Pedig
pénz alig akad a háznál. Charles uzsorakölcsönt akar fölvenni az áluzsorástól,
majd sorban eladja neki ősei, a dicső Surface-nemzetség tagjainak arcképeit.
Csak egyetlenegy képhez ragaszkodik, Sir Oliveréhez, akit még gyermekkorában
nagyon megszeretett. Az öreg Surface-t meghatja ez a tiszta, önzetlen szeretet,
úgy érzi, hogy Charlesben nem csalódott.
Ezután
másik unokaöccsét keresi fel, mint bajbajutott távoli rokona. Joseph nagyon
udvarias vele, de egy fillérrel sem hajlandó megsegíteni, mondván, hogy vén
fukar nagybátyja jóvoltából neki sincs pénze.
Josephet
nemsokára nagy öröm éri: a szép Lady Teazle, engedve a heves udvarlásnak,
felkeresi a lakásán, hogy „megtekintse a könyvtárát”. Joseph él az alkalommal,
és lángoló szavakkal szerelmet vall. Éppen ekkor beállít hozzá a szépasszony
férje. Csak annyi ideje marad, hogy egy faliszőnyeg mögé bújtassa Lady
Teazle-t, aki minden szót hall a két férfi beszélgetéséből. Megtudja, hogy
férje tulajdonképpen Charlesra féltékeny, hogy Joseph állhatatlan,
kétszínű ember, Mária kezére és vagyonára pályázik, és hogy barátai rútul
áskálódnak ellene. Egyszer csak megérkezik Charles is. Egy kis időre egyedül
marad Sir Teazle-lel, és mivel megtudja tőle, hogy valaki rejtezkedik a
faliszőnyeg mögött, kaján vigyorral föllebbenti. A szépasszony kilép
rejtekhelyéről. Férje elképedve bámul rá. Családi vihar mégsem tör ki, Lady
Teazle ugyanis rejtőzködés közben megismerve fiatal imádója kétszínűségét,
kiábrándult belőle, s a jelenlevők füle hallatára megfogadja, hogy ezentúl
hűséges, jó felesége lesz idős férjének. Charles és Mária között helyreáll a
béke,s az inkognitóját leleplező nagybácsi rendbe hozza Charles anyagi ügyeit;
most már egymásé lehetnek. Joseph és a több pletykás rágalmazó pedig
megszégyenülve vonul el.
Nálunk
a Nemzeti Színház 1838-ban mutatta be a darabot (Charles: Egressy Gábor; Mária:
Laborfalvi Róza). 1956-ban a Rádió Világszínháza játszotta, 1957-ben a
Debreceni Színház.
K. Á. (KREUSS ÁGNES)
Forrás: Színházi kalauz. Szerkesztette Vajda György Mihály.
Második, bővített kiadás. Budapest, 1962.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése