Érdekességek Petőfiről

Tekintetes Sándor József E. M. K. E. titkár úrnak.

Kolozsvárt.

Az „Ellenzék” f. évi 41-ik számából olvasám méltó igazolását.* (* L. az alábbi cikk végén elmondottakat. Cs. Gy.) Én a „Petőfi-Muzeum” célját tisztelem és óhajtom is, hogy mentől több értesítés érkezzék a szerkesztőkhez, mert a valódi tényállás csak eszmecsere által állapítható meg!

A fejéregyházi határon 1849. évi július hó 31-én de. ½ 10 órától kezdve este 7 óráig folyt csata lezajlása alatt, az események általános fejlődése szemlélésére egy csatározónak sem jutott alkalma; csak részletességek összesítése, ezeknek megalapítása alkalmazva időhez, lehetőséghez és tárgyilagos távolsághoz utalhatnak Petőfi Sándor költőnk kimúlására és sírjához.

Mért hibázunk, ha az igaznak kiderítéséhez tapogatózva fogunk? Mi okból kívánja az „Ellenzék” 40-ik számában „Tisztelet adassék!” feliratú bombázó írója, hogy Petőfi kimúltát senki se kutassa, hanem vakul higgyük az eddig megjelent meséket, ellenben tiszteletlenséget követnek el a kutatók?

Mindenek felett áll, hogy az Úr Isten fia Jézus, kinek történetét ma is kutatják. Ha ezen kutatás az erkölcsiség előtt nem tilos és lealázó: Petőfiét kutatni ne legyen szabad? Mohamed mondotta: „dicsérd az Istent 3000 évig, és gyalázd 3000 évig is, dicsőségéhez naposnyit sem toldhatsz, és abból elvenni sem tudsz!” Egy nemzet embere még nem Isten – nem élünk a görögök hitregéje, Eskobár és Suetz korszakában!

Már számos évektől fogva bűnbe estem az ítész nézete szerint – és vizsgálom a fehéregyház-segesvári csata részletes folyamát, Petőfinek minden mozzanatát: ebből kifolyólag Vajna Sándor följegyzése alkalmából elmondom a tényállást a magam tudása, kutatása szerint.* (* Meg kívánjuk jegyezni, hogy gróf Haller József úr e levelet nem a „P. M.”-ba, hanem valamelyik napilapba szánta. A „P. M.”-ba – írja Sándor József E.M.K.E. titkárához intézett második levelében – Petőfiről 20 ívre terjedőleg kellene írnom 9 tervrajzzal kísérve. Ily terjedelmes munkának önállónak kell lenni, hogy a csatában részt vett vitézek azon javítsanak stb. Mi azonban a nemes gróf szíves engedelmével adjuk a becses közleményt. Cs. Gy.) Erre hivatkozva: Petőfi Sándor őrnagy és Bem apó segédtisztje 1849. évi július havában Segesvárt nem mulatott ottani térparancsnok gróf Haller Ferenc őrnagynál, tehát Szkurka ott nem is láthatta.

Midőn a magyar sereg, mely Nagy-Szebenben őrködött, kardcsapás nélkül állását elhagyta, a 82-ik zászlóalj egy része 14 Kossuth-lovassal Segesvárra érkezvén július hó 28-án, és a térparancsnok írnoka: Beke Józseffel azon zászlóaljjal Székely-Keresztúrra ment július 29-én, kikkel Szkurka is mehetett. Székely-Keresztúrra gyülekezett puskás sereg július 31-én korán reggel megindult és Fehéregyháza alsó határán helyet foglalván, Szkurka esett Paplavszki Koburg-huszár csapatába, és állott a jobb szárnynak hátul bal felől, az oláh templommal szembe, Levuká törökbúzás terén.

A muszka fővezér Lüdersz, látva a magyar sereg csekélységét, cselt vélve, csak őrködést, de nem támadást rendelt, ki mellett adlatus volt br. Hayde és Dorschner, volt csíki határszéli ezredes, ezek mellett volt gróf Alberti cs. kir. őrnagy is. Miután Lüders kőhalmi győztes tábornokától értesült, hogy csak aug. hó 1-ső napján érkezhetik Héjasfalvára; Br. Kemény Farkas pedig M.-Vásárhely felől nem mutatkozik, de Fogarasból megérkezett 600 kozák: támadást parancsolt. A muszka lovasság bolyongni kezdett, ezekkel szembe ment a magyar lovasság is, mely állhatott 100 legényből és az Ördögpatak hosszában összevagdalóztak.

Míg a vagdalódzás tartott, a gyalogok csatárlánca kezdett visszavonulni; Petőfi a jobb szárny központja felől több siető gyalog honvéd között Fejéregyháza alsó vége előtt létszámvezető százados Gyalokai Lajossal találkozva, kezet fogtak, de a rohanó székely-huszár kis csapatot muszkának vélve, mert porfelleg lepte: hirtelen a falunak 1848-ban leégett terére és onnan a korcsma szobájába ment. Innen hová ment? most nem kérdés, legyen elégséges az, hogy Zeyk Domokos kengyelébe csipeszkedve, ketten a falu felső végénél, egy résen, a Haller-féle nagy rétre s közvetlen az országút mellett elterülő 50 jugerumos magas törökbúzásba vitte. Zeyk a rét keleti részénél egy résen az országútra ugratva, hol magyar lovasokat vélt látni, de muszkákra talált, kik leszúrták. Minthogy Petőfinek az ugratáskor le kellett szállnia, feltehető, hogy vagy a törökbúzásban, vagy a nagy rét és országút között 1000 ölre elnyúló földtöltés mellett maradt, mely 2 öl széles, 5 láb magas, borza, fűzfa és tövisfával és vadkomlóval terített volt, és ma is olyan. Ezen lapályos 280 jugerum nagyságú réttel szembe, az országútig lenyúló hegyláb terjed el, mely 1849. évben ugar volt, tehát erre nem menekülhetett az elfáradt Petőfi. Augusztus első napján a hullákat temették, de se a törökbúza között, se az ugar-határon magyar honvéd hullát nem találtak, csak Zeyk Domokos feküdt a csatatértől 2200 ölnyire, kinek mátka-gyűrűjét Csonta Juon lehúzta, és a temető muszka: Aur-Aur! felkiáltással zsebre tette.

Szkurka magára ruházta Zeyk jóságát, melyet 9 würtenbergi, a csatában verekedett huszár, mint szemtanúk bizonyítottak, jelesen pedig egyik, ki Petőfinek gúnyatakarítója és lovaglás tanítója volt. Hogy Szkurka egyéniségével e föltevésem összeférhet, állíthatom, mert én Szkurkát személyesen ismertem, ő sokat csevegett. Vajna Sándor jeles vitéz különben jóhiszemmel jegyezte le állításait, melyek íme kiinduló ponttól szolgálnak az igazság tisztázására, a tisztázandó kérdés fölelevenítésére.

Ha Szkurka megtudta, hogy Bemet a héjasfalvi iszaposból megmentették,mely történt este ½ 10 órakor, akkor Szkurkának a megmentést a héjasfalvi Küküllő hídjánál kellett hallani, mert a megmentésről falusi lakos nem beszélhetett, és a faluban kozákok portyáztak. Lehet tehát, hogy Szkurka mások szájából hallotta az általa elmondottakat s talán másutt mondta el, mint Kőhalomban. Szkurka Kőhalomba érkezett éjjel 11 órakor, tehát 1 ½ óra alatt 50 kmt. szaladt az országúton, ellenben 150-nél is többet kellett volna repülnie; Héjasfalva, Száz-Kézd, Zoltán, Szász-Keresztúr, Buda és Sövénységen keresztül ügetni vérző, sebes, éhes-szomjas és 250 font terüt hordott lovon, és másfél óra alatt Kőhalom piacára érkezni. Szász-Kézden 50 kozák uralkodott és dongta a környéket; ezeknek egy része este 10 óra után menekülő Otrobán hadnagy 20 legényire törvén, Héjasfalva és Szederjes közti téren, Otrobán tömör tüzeltetése Száz-Kézd felé rohantatta. Otrobán* (* Sándor József úr, ki Otrobán szíves barátságának örvend, megígérte, hogy ez ügyben meg fogja őt találni. Cs. Gy.) jelenleg honvéd ezred-orvos és Lugoson állomásoz, hová az idén Brassóból helyezték át. Jeles katona volt! Szkurkának Szász-Budán még 2000 muszkát és 4 ágyút kellett volna találnia. Aztán kőhalomból vagy 3000 diadalmas muszkát is.

Dobai ezredes – ki jelenleg h. tábornok – Kőhalmot védte 8 ágyúval, 6-ik határvéd zászlóaljbeli vitézzel Antos Ferenc őrnagy alatt és Vilmos- és Kossuth huszár 120 vitézzel. A muszkát július 28-án megtámadván, Ugra felé verte ; ezek 29-én este Fogarasból segélyt kapva 30-án Dobait Kőhalomból a Homoród terére nyomták, hol 8-szor állást foglalva, Oklándra húzódván, és 31-én Udvarhelyt egyesülvén Gál Sándor ezredes hulladékaival, Parajdra húzódtak.

Tiszteletem nyilvánításával maradok kész szolgája:

Székely-Keresztúr, 1888. február 21-én.

Gr. Haller József

  

Forrás: Petőfi-Muzeum 1888. 2. szám I. évf.