Ferenczi Zoltán: Adatok Petőfi műveinek megjelenéséhez*

(* Első közl. a Petőfi-Muzeum I. 21-28. lap)

E cím alatt részben kiegészítéseket, részben új adatokat közölvén, a kiegészítésekre vonatkozóan az I. szám illető rovata tartandó szem előtt, az új adatok pedig az 1. szám e cím alatti cikke folytatásául tekintendők.

Kiegészítések:

I. Versek. I. rovathoz (I. sz. 21. lap). A nemzeti kör „Felszólítás Petőfi versei ügyében” c. a. kiadott fölhívását a Pesti Divatlapból közlők. E felszólítás azonban olvasható a Pesti Hírlap-ban is 1844, 689. l. (okt. 10. számban), hol tehát pár nappal előbb jelent meg, mint amabban. Közli némi változtatással a Honderű is az 1844. folyam II. félév 262. lapon az okt. 19-diki számban; ugyancsak az Életképek is szintén kis eltéréssel, 1844. folyam II. félév 16. számában a borítékon.

A Versek I. fűz. ügyében a Regélő 1844. folyamában az 509. lapon még a következő sorok olvashatók:

„A derék nemzeti kör nem szűnik folytonosan közhasznú vállalatokkal foglalkozni; alig múlik el hónap, sőt hét, hogy ne tenne valamit e nemben. Minap egy tehetséges fiatal lyricusunk költeményeit határzá el kiadni, legközelebbi ig. választmányi ülésében még messzebb terjeszkedék, egyesülést kísért meg, t. i. a honi irodalom pártolására hazánk minden olvasó-egyletei, casinói s ezekkel rokon intézeteivel, hogy előfizetés-gyűjtések s biztosítások által a magyar író s irodalom állásának szilárdítására összevetett vállakkal munkálkodjanak.”

Amint látható, e hír egy része egész világosan Petőfire vonatkozik s olvasható az 1844. ápr. 21-diki számban. Már, ha ez adathoz tesszük azt, hogy Petőfi Debrecenből 1844. februárjában már Pestre ért, hol előbb Geibelt s másokat kínált meg verseivel, kik nem fogadták el és csak azután mutatta be Vörösmartynak őket, akkor elég világos, hogy a nemzeti kör 1844. márciusában fogadta el Petőfi verseit kiadás végett s Tóth Gáspár, egy derék szabó adott rájok Petőfinek 3 p frt előleget. Az adatokból tűnik ki továbbá, hogy mert Vörösmarty Mihály mint alválasztmányi elnök írta alá az idézett fölszólítást, tehát éppen a Petőfi versei kiadására egy külön alválasztmány küldetett ki, melynek Vörösmarty volt elnöke (a kör elnöke Fáy András volt) s Várady Antal a jegyzője, ki egyszersmind a kör jegyzője is volt. Ez alválasztmány aztán aláírási íveket* (* Ez aláírási ívek szövegét jó volna ismerni.) küldött szét az országban levő egyesületekhez és egyesekhez is. Ez irányban Várady Antal buzgósága különösen kiemelendő, ki Petőfit már 1843-diki pesti időzésétől ismerte. A versek ez I. füzetéből Petőfi 150 frt-ot kapott, amint tudjuk.* (* L. ezen a ponton Petőfi levelét Tárkányi Bélához. Halasi Pet. reliqu. 125-126. l.) Petőfi azt remélte, hogy a versek már júl. 1-jére megjelennek, de ebből, tudjuk, hogy semmi sem lett.* (* Petőfi-Muz. I. sz. 21-22. l.)

Egyéb adatok: A Honderű (1844. II. 145. l. 9. sz. august. 31.) írja: „- Sajtó alatt vannak továbbá Petőfy (!) Sándor költeményei. E fiatal költőtől lapunk is közle már s közlend még több jeles költeményt, szerzőjök szép vénájának megannyi bizonyságait. E sajtó alatt levő versgyűjteményre előfizethetni 1 pft-jával.”

A Honderű nem jelzi aztán a versek megjelenését, hanem úgy rólok, mint „A helység kalapácsá”-ról bírálatot írt u.ott Nádaskay, a szerkesztő a 403. lapon. (25. szám. decz. 21-én).

Az Életképek szintén megemlékezik a Versek megjelenéséről, az 1844. II. félév 688. l. Ugyanis a „nevezetesb literariai termékeink” közt 21 szám, nov. 20.), előbb b) pont alatt A helység kalapácsáról szólván, c) pont alatt így ír: „Megjelentek ezen költőnek „Versei” is a ’kör’ pártfogása alatt. Míg azokról bővebben szólandunk, elég legyen megjegyeznünk, hogy azok, mint egy igen szép tehetségű fiatal író jeles elmeszüleményei, általános tetszésben részesülnek s eszerint hisszük, hogy kelni is fognak, ámbár sok embere van istennek, sőt társasága is, mely a verseket ’haszontalan’ dolognak tartja, s tán mint olyant improtocolaltatja is. Többen a sok bordalt sokallják e gyűjteményben, de, uram istenem, ha már arra vagyunk kárhoztatva, hogy magunk igyuk meg harminc millió akó borunkat, legalább legjobb ’bordal’-költőink énekeit vegyük meg s azok eldalolása mellett temessük búnkat a kancsóba. Hej, ha e könyv rác nyelven lenne írva, Újvidéken, mint egy elmés barátunk megjegyzé, hol ugyancsak énekelnek a bor mellett, elkelne legalább egy pár száz példány.”

II. „A helység kalapácsa” c. rovathoz. Az Életképek szól először 1844. II. 628. l. (19. sz. nov. 6.) róla: „Legújabb literaturai nevezetesb termékeinkről, ú.m. ’Uj Plutarch’ Bajzától és ’Helység kalapácsa’ Petőfitől, jövő számunkban.” Másodszor szól róla 1844. II. 688. l. (21. szám, nov. 20.) a „nevezetesb literáriai termékeink” közt a b) pont alatt. „A helység kalapácsa”. Hősköltemény 4 énekben, írta Petőfi Sándor. Jelen munka, az eddigi dolgozatairól dicséretesen ismert szép tehetségű szerzőnek, első önállólag kiadott szerzeményeül jelenik meg, melyben az olvasó az élethű s költői szeszélyes leírásokban bő élvezetet találand; fűszerét teszik e tréfás hőskölteménynek a szerző sajátságos előadása s nyelve, mik az olvasó előtt szinte (szintén) ismeretesek. A könyvet csinos címtábla kíséri, mely a költeménynek két érdekes jelenését comiens képekben állítja szem elé.”

Ugyancsak e ponthoz érdekesnek tartom közölni a kiadó, Geibel Károly hirdetését a Pesti Hírlap 1844. 751. lapjáról (okt. 31-diki szám): (484)

„Geibel Károly, pesti könyvárusnál megjelent és kapható: A helység kalapácsa. Hősköltemény négy énekben. Írta Petőfy (!) Sándor. Velinen, két csinos képpel ékesített borít. fűzve 36 kr. p. p.  Egy ifjú tehetséges költőtől, az első tréfás hősköltemény (az újabb időben) e könyvecske (díszes kiállítása mellett) komoly s humoristikai tartalma által mindazoknak ajánlhatóvá lesz, kik, hogy víg órát magoknak készíthessenek, egy kis kiadást tenni nem sajnálnak.”

III. „A pokol titkai” c. rovathoz: Az Életképek szintén megemlékezik róla az 1844. II. félév 17. szám (okt. 20.) borítékán:

„- A divatlapból (t. i. Pesti Divatlapból) értjük, hogy Petőfy(!) Sándor ismét nagyobb kiterjedésű költeményt írt e sokat ígérő cím alatt: ’a pokol titkai’. –„

VI. Versek. II. c. rovathoz. Ezek megjelentéről megemlékezik a Honderű is 1845. II. 438. l. (22. szám, dec. 2.) egész röviden. „- Petőfi verseinek II-dik füzete is megjelent.”

Petőfi e művének teljes címét újra közöljük, mert a múlt füzetünkbeli közlésben pár hiba van. Versek. Írta Petőfi Sándor. 1844-1845, Pest. Beimel József betűi. 1845. A belső lapon: 1844. (Folytatás).* (*E folytatás t. i. arra vonatkozik, hogy a Versek I. füzetében is vannak költemények 1844. elejétől.) 12 rét 188. számozott + 4 számozatlan lap.

VII. Zöld Marczi c. rovathoz. E mű írásáról az első hírt az Irodalmi őr (Melléklet az Életképek-hez) közlé 1845. 8. lap (I. szám. júl.12.): „Petőfy(!) Sándor falura ment, hogy Egressy Gábor jutalomjátékára írandó színművén (Zöld Marczi) nyugodtabb lélekkel dolgozhassék.” A Pesti Divatlap híre ugyanis júl. 17-dikéről szól.* (* Petőfi-Muz. I. szám 26. l.)

IX. Felhők. A Felhőkből az első mutatvány a Pesti Divatlap 1846-diki folyam I. 219. l. jelent meg (Tavaszelő – márc. 19-én 12-dik szám) I-VIII.*  (* I. Mosolyogjatok rám… II. Gyertyám homályosan… III. Szeretője-e vajon… IV. Mivé lesz a föld?... V. Melyik a legvígabb temető? VI. Hány csepp van… VII. Oda nézzetek! VIII. Nem csak mi vénülünk… kezdetűek.) sz. alatt, csillag alatt a köv. jegyzettel: *( „Mutatvány ily című, sajtó alatt levő kötetből. Szerk.”)

Ugyanott a 336. lapon (17. szám, ápr. 23.) olvasható. „- Petőfi „Felhők” című új versfüzete is megjelent. Ára 30 kr. pp.”

Az Irodalmi Őr is hozta a Felhők-ről szóló hírt mg előbb pár nappal (13. sz. 1846. márc. 14. 144. l.): „- Petőfi ismét újabb költeményeket ad ki Emichnél „Felhők” cím alatt, ha jól értettük.”

Ez adatokból világos, hogy Petőfi a Felhők legnagyobb részét 1845 végén és 1846 elején írta; mert van köztök olyan, mely tartalmánál fogva előbbi időkre utal, pl. Elvándorol a madár… kora őszre, tehát 1845. szeptemberére, Amott a távol kék ködében, Mintha a nagy, nehéz… szintén még a Szerelem gyöngyei időszakára; Itt állok a róna közepén… még korábbra, 1845. augusztusára utalnak.

Teljes cím: Felhők. Írta Petőfi Sándor. Pest, Emich Gusztáv bizománya, 1846. 12^o 70 l. velinen, borítékba fűzve.

X. A hóhér kötete. Ebből mutatvány jelent meg a Pesti Divatlap 1846. I. 241-247. lapján (13-dik szám, márc. 26-án) ily c. alatt: „Mutatvány ily című regényből: A hóhér kötele.” Csillag alatt a köv. jegyzettel:

„*) Ezen jeles regényt b. Eötvös József ajánlatára, Flartlében vette meg Petőfitől. A szerk.”

Ugyanott olvasható az I. 276. lapon (14. sz. ápr. 2-án 1846):

„- Sajtó alatt van a „Hóhér kötele” regény: Petőfi Sándortól.”

Ugyanott a 477. lapon (1846. I. 24. sz. jún. 11-én ez áll:

„- A napokban hagyta el a sajtót „Hóhér kötele” regény, Petőfitől; jelességéről az író neve kezeskedik.”

Ez adatokból elég világos, hogy a Hóhér kötele c. regényét Petőfi 1846 elején írta és márc. elejére már készen volt, mert mire 26-dikára az első mutatvány megjelent belőle, már Hartleben meg is vette volt.

XI. Csillagtalan éjek. Petőfi e műve sohasem jelent meg. Azonban, hogy részben már meg is volt írva, arról a Pesti Divatlap értesít 1846. I. 359. lapon (18. sz. ápr. 30.):

„Petőfi ismét új versfüzetet ad ki „Csillagtalan éjek” cím alatt, mely mű, mint néhány felolvasott töredékeiből ismerjük, méltó társa leend a „Szerelem gyöngyei” és a „Felhők”-nek.”

Ebből világos, hogy a „Csillagtalan éjek” nem összezavarandók a „Felhők”-kel, mert voltak, kik más cím alatt ezeket gondolták; de a „Felhők” már meg voltak jelenve 1846. ápr. 23-án, midőn a Pesti Divatlap szerkesztősége (szerkesztője) írja, hogy Petőfi e c. a. egy füzetet akar kiadni s ezt „néhány felolvasott töredékeiből” ismeri.

Természetesen tág tere nyílik a hozzávetéseknek, hogy megírta-e Petőfi mind őket s aztán bármi októl megsemmisíté vagy nem s a meglevők hová lettek?

E kérdésekre lelhetünk némi felvilágosítást (Vahot I. nem szól rólok), ha Petőfi költeményeit megtekintjük 1845 és 46-ból. Az teljesen világos, hogy Petőfi életének u. nevezett pessimisticus időszaka 1845. második felére, a „Szerelem gyöngyei” megíratása utáni időre és 1846 elejére esik. Azt tudjuk, hogy a „Szerelem gyöngyei”-t 1845. augusztusában és szeptemberében írta s e füzet költeményt Mednyánszky Berta iránti szerelme sugallta. Az is ismeretes, hogy Petőfi e szerelmében csalódott, miről maga számot ad „Megpendítem…” c. költeményében. E költemény a Pesti Divatlap 1846. I. 365. l. jelent meg: „Szerelem gyöngyei (Vége)” c. alatt (május 7-én, 19. szám) s azt mondja, hogy hónapok múltával megpendíti „még ez egyszer, egyszer és utószor” szerelmi lantját s elmondja, hogy nyugodt elmével néz a jövőbe, hol egyébként nincs semmi szép már, mit látnia, „nincs barátság, nincs ott szerelem” sat. Viszont ekkor azt is írja e költeményében, hogy „megszűnt már a vész, mely nem viszonzott szerelme kínjából támada.”

Ebből világos lesz, nem terjeszkedvén ki minden magyarázó részletre, hogy Petőfi pessimismusa „nem viszonzott szerelme kínjából támada” legnagyobb részt, hozzájárulván a legnagyobb hihetőséggel az éppen az 1845. év végén műveiről megjelent számos és szándékosan nem jóakaratú bírálat is, melyek növelték amúgy is elborult kedélye sötét bánatát. Ily hangulat volt szülője a „Felhők”-nek s az ezzel kapcsolatos műveknek, melyekben a téma túlnyomóan gyakran a barátság és szerelem. Kiválóan ez oldalon veendők figyelembe még az Álmaim, Téli éj, Az őrült, Minden virágnak…, Miért vagyok én még a világon… c. költemények s ezekkel együtt jőnek a Felhők, melyeket a legnagyobb részt 1845. végén és 1846. elején írt s márc. 19-én adja belőlök az első mutatványt, ápr. 23-án pedig meg is vannak jelenve. Azonban a „Csillagtalan éjek”-ről szóló hír azt mutatja, hogy Petőfi pessimismusából ekkor még nem volt kigyógyulva s e hangulatának további nyilatkozatait akarja adni. De világos idézett költeményéből Megpendítem… - mely máj. 7-én jelent meg, s már gyógyulásról szól -, hogy ekkor pedig már e hangulatából gyógyulva érezvén magát, a „Csillagtalan éjek” tervével fölhagyott; mert Petőfiben a legpáratlanabb tulajdonok egyike a föltétlen őszinteség és sohasem affektált oly érzést, melyet tényleg nem hordott szívében. Tehát világos, hogy Petőfi a „Csillagtalan éjek” c. a. kiadni szándékolt versfüzetet sohasem írta meg. De másrészt világos, hogy többet megírt e költeményekből, mert a Pesti Divatlap híre ennyiben teljesen authenticus. A kérdés csak az, hogy melyek lehetnek e költemények? Bizonyára azok, melyek ugyane hangulatot fejezik ki s így nem fogunk tévedni, ha a költő által az 1847-diki összkiadásban a Felhők körül csoportosított ily hangulatú költeményeket ezek közé sorozzuk, minők: Remény, Változás, A sivatag koronája, Hogy van, hogy azt a sok gazembert, Álmaim, Téli éj, Az őrült, Minden virágnak, Mért vagyok én még a világon.

Hogy mért nem írt többet, azt már megmondók fönnebb, külön füzetben pedig nemcsak azért nem adta ki őket, hanem mert meg is sokallta e hangulatot mind magánál, kinek volt rá oka, mind másoknál, látván az affectatiót s ennek kifejezést is adott Világgyűlölet, Most kezdem én még csak ismerni, Mint felhők a nyári égen stb. verseiben -, melyek gyógyulásáról adnak hírt. Ismeretes, hogy még az 1846. év szept. 8-án megismerkedvén Szendrey Júliával, pessimismusa a leglelkesültebb szerelmi optimismusban olvadt föl.

Forrás: Petőfi-Muzeum Kolozsvár, 1888. I. évf. 2. sz. (április-június)