Hogy Nansen Fritjof útra kelt,
Hajóra szállt, hajóra,
Körötte sirály énekelt
És fujdogált a bóra.
Mikor Grőnlandba érkezett,
Igy szólt: "Ez oszt az élvezet,
De ott még meg nem állok,
A sarkhoz gravitálok."
Grőnlandba nem maradt soká,
Nyugtát sehol se lelte,
Az ambició mardosá
És tűkön ült a lelke.
Franz-Josefslandon nyelve port,
Igy szólt: "Ez oszt a szép rekord,
De itt még meg nem állok,
A sarkhoz gravitálok."
A keskeny Behring-szoroson,
Amely teli van hóval,
Jó Nansen Fritjof átoson
Az emlitett hajóval.
S hogy északon a sarkhoz ér,
Igy szólt: "Ez oszt a karriér,
De itt még meg nem állok,
Haza telegrafálok."
Telegrammot legott meneszt
A bölcs Oszkár királynak.
A svéd király szól: "Tudtam ezt,
Megyek, hogy gratuláljak.
Míg el nem érek a lakig,
Amelyben Nansenné lakik,
Én addig meg nem állok,
de ottan gratulálok."
S mivel szenzációs e hír
És mindenütt nagy port ver,
Jőjjön elő mind, aki ír,
Redaktor és reporter.
Jőjjön elő mind, aki hős,
Aki a vízzel ismerős
S a tengeri kalanddal,
Mint jó Reményi Antal.
S a svéd király így szónokol
- És jegyzi Ola Hansen -
"Urak, sarkot ért valahol
A derék Fritjof Nansen.
Hogy meglelé a sarkot ott,
Urak ez alkot korszakot.
Hiába minden ármány -
Ez impozáns találmány."
S egy ujságíró - fiatal -
Nansennéhoz beállít.
Így szól: +Ez oszt a diadal,
Mely páratlanul áll itt.
Nem mondaná meg asszonyom
- S az ujságba majd kinyomom -
Mit gondol, drága férje
A sarkhoz hogyan ére?"
S a jó Nansenné így beszél
S nagy értekezést tartott,
"Férjemnek kedvezett a szél,
Elérte hát a sarkot.
De ellent nékem bárki mond,
Szerintem szörnyü nagy bolond,
Ki a sarkkal beéri
S a folytatást nem kélri."
"S legyen a sark bár északon
Avagy legyen bár délen -
Egyformakép veszem zokon
- S ezt bátran kibeszélem -
Hogy férjem, aki oly derék,
A sarknál vesztegel ma még
És nem jutott el máig
Legalább a bokáig."
INCUBUS
(Heltai Jenő)
Forrás: A Hét 1896., VII. éfv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése