A MÜEZZIN DALA
A minaret fatornya fényes,
La Allah, il Allah!
Az élet útja szövevényes.
Mohamed rasul Allah!
Fehéren tündököl a villam,
La Allah, il Allah!
Az ifjuságunk tovaillan.
Mohamed rasul Allah!
Jár-kél alant sok gazdag úr itt,
La Allah, il Allah!
És imbolyognak kacki húrik.
Mohamed rasul Allah!
S én elkiáltom itt a szúrát,
La Allah, il Allah!
Mert nem élvezek szinekúrát.
Mohamed rasul Allah!
Szép az imádság minden este,
La Allah, il Allah!
De többet ér egy gyaur menyecske.
Mohamed rasul Allah!
GERBEAUD-NÁL
S ma láttam őt habos, fehér kötényben,
És a nyakán kék szalagocska volt,
Ajka mosolygott, arca pirban égett,
S fehér kezével cukrot csomagolt.
Kis asztaloknál rangos, büszke dámák
S nagyon jómódu, finom urfiak:
Egy-egy szelet fagylaltot kanalaztak
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt.
S ahogy tolult, hullámzott a közönség
A múzsa sürgött-forgott kecsesen,
A kávét oly előkelőn kinálta,
Hogy nem kinálja szebben Hébe sem.
A süteményt (a Gerbeaud büszkeségét)
S a fagylalthoz az apró kanalat
Édes mosollyal adta, hozta, vitte,
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt.
S ahogy meglátott, a fülembe sugta:
"Látja, barátom, ez való nekem,
Megfordul itt a báró és a bankár,
Belföldi herceg, gazdag idegen...
Már megesett, hogy Gerbeaud-tól az ember
Egyenesen az oltárhoz szaladt,
S nem egy szegény leány csinált szerencsét
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt."
És az akácfák bólogatva súgták:
"Ó, istenem, mily szép a szép remény,
Van olyan édes, mint a csokoládé
S a leghabosabb Kugler-sütemény..."
Fehéren izzott mindenütt a villam,
Vígan csörögtek csészék, kanalak,
A múzsa eltünt... én meg szótlan ültem
A nagy japáni napernyők alatt,
A nagy japáni napernyők alatt.
A KIRÁLY A KÖLTÉSZETI CSARNOKBAN
Hogy a király a nagy kapun belépett,
Doktor Falk Miksa mondott szép beszédet,
Örömrepesve jelentette ki,
Hogy ez a csarnok a költészeti.
"Szép, szép, nagyon szép - mondta ő felsége -,
Hogy ennek is van pavillonja végre.
A versek ugye-bár gyártatnak itt?"
"Megkérdezünk - igy szólt Falk - valakit."
"Kik ülnek ott mogorván egy rakáson?"
"Ezek poéták, felség, megbocsásson."
"S ki az, aki őket megihleti?"
"A múzsa, fölség" - mondta Falk neki.
Mi boldog volt a múzsa, ó, mi boldog!
Reá a fölség nyájasan mosolygott,
S azt kérdezi: "Régóta áll a gyár?
Külföldre is exportálnak-e már?"
A múzsa szólt: "Gyárunk már régen áll itt,
Külföldre is igen gyakorta szállit,
Elvünk a rend, a pontosság, szigor
S legjobb vevőnk Polignac Melchior."
A fölség szólt: "Valóban nagy öröm!
Igaz, hogy a szonett divatba jön?"
A múzsa lelkesülten suttogott:
"Tényleg beszélik, fölség, itt meg ott!"
A hirlapokban mindezt nem közölték,
Mivel a múzsa reklámra se költ még,
Hirdess, szegény lány, hogyha tönkremész is,
A hirdetés a legdicsőbb poézis.
INCUBUS
(Heltai Jenő)
Forrás: A Hét 1896., VII. évf.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése