Rónay György (1913-1978): A világ legszebb délelőttje

Kép: www.pim.hu

Ez volt a világ legszebb délelőttje

május az ég makulátlan

minden egyszerre virágzott

orgona akác eukaliptusz rózsa

a város vasbeton szirmai nyíltak

csillant a folyó kristály tükre a fényben

fölötte fűzek selyme barka mimóza

ez volt a világ legszebb délelőttje

szerelmes pár sétált a parton

karoló inda a fiú karja a lány haja lágy folyondár

tíz perc múlva tizenkettő mondta a lány

ma délutános vagyok még elmegyünk addig a fáig

soha nem volt még ilyen édes a napfény

mintha méz csordulna az égből

s ez a sűrű illat ahogy minden egyszerre virágzik

mondta a lány a fiú nem szólt semmit

csak egy kicsit szorosabban ölelte

s még elmentek addig a fáig

tele volt minden ága virággal

álltak a virágboltív alatt a fiú karja a lány derekán a lány feje a fiú vállán

a kék magasban madarak úsztak

nyújtott nyakkal ragyogó szárnnyal mint a teremtés hajnalán

mert ez volt a világ legszebb délelőttje

kócsagok szálltak gémek flamingók gulipánok

pacsirták ezüst éneke csobbant

zöld és sárga örvényt kavart a papagájok szárnya

még hat perc súgta a lány és nedves volt az ajka

s egy parányi madarat látott ezüst szárnnyal

egy parányi madarat messze egy ezüst szárnyú dongót

és nedves ajkkal a fiú fülébe súgta ez a világ legszebb délelőttje

és hozzá simult és szerettek vona hosszan egymás szemébe nézni

mert ez volt a világ legszebb délelőttje

de nem bírták levenni szemüket az ezüst szárnyú madárról

ahogy csillogva szállt a napban

a zöld mezők fölött és kék folyó fölött s a fák fölött a sűrű sűrű illatárban

mert minden egyszerre virágzott orgona akác eukaliptusz rózsa

liliom jázmin nárcisz szállt a madár az égen ragyogott ezüst szárnya egyre nagyobb lett

már látszott horgas csőre mind a huszonnégy karma

forgó szemében a tűz

pedig az volt a világ legszebb délelőttje

álltak a virágboltív alatt a karjuk összefonódott

akkor lobbant a láng

egy gomba nyílt a föld fölött egy óriási ernyő

hamu szitált a csendben

s két cérnavékony kicsi fényszál

villant még eltünőben

mielőtt a harangok emléke délre kondult

a semmiben ahol tornyaik álltak egykor...

Berde Mária: Élni

Nézz körül az emberek világán,

Úgy van, ahogy meg van írva régen:

Mindörökre megfogant a vétek,

Mindörökre elveszett az Édes.

Mindörökre megmaradt a munka,

Átkozott, ki andalogni ráér -

Munkálkodjál, nem hogy dúslakodjál,

Csak a mindennapi puliszkáért.

Kidőlt a boldogság terebélye –

Hát az öröm kis cserépvirága?

Több gonddal ha gondoznád az árvát:

Még tán bimbót hajt egy száraz ágra.

Ez se szükség. Csak szabott idődet

Mint szegődött béres leszolgálni -

Sorsot bírni, hogy bírhassa más is,

S mert előállsz, talpadon megállni!

József Attila (1905-1937): ... Aki szeretni gyáva vagy

 Kép: József Attila a Dunánál 1935. - 

www.irodalmijelen.hu

Te rongy, aki szeretni gyáva vagy,

akinek több a biztosító munka,

melyet a tetves ég taszít nyakunkba,

küldvén máris a külső fagyokat, -

fordított ringyó, ki a kötelesség

aranyát gyüjtöd élő nap alatt:

a gyermek rimánkodhat, hogy szeressék,

én nem tehetem; elpusztítalak.

Én férfi vagyok, nemes és konok,

nincs vigaszom s nem erényem a bánat.

Csak szenvedek, mint akit megnyomott

ásás közben a föld; káromkodok -

Ringyó! - hogy rólad ilyen szavam támad!

Rajtad a komolyság is kellemes,

nő létedre erős vagy s érdemes,

hogy lábod csámpás mivoltán nevess.

Én nem jártatom hiába a számat,

de kín sem űzhet hiába utánad.

Már elrebbent a férfias szemérem

nyoma orcámról, és csak sáppadok.

Dolgaim is úgy hallgatják személyem,

mint bolond tanárt az üres padok.

Nem éreznéd, mily veszély fenyeget

téged, életem s engem is, ki vágyom,

ha másra nem, hát hogy veled legyek

s ha másutt nem, hát a halálos ágyon?

Add kezembe e zárt világ kilincsét,

könnyü kezedet - vár kinn a szabad.

Gyülekező halottaimat intsd szét,

szólj s hízelegjen körül jószavad.

Ismersz engem, kit szemed megviselt,

lehetetlen, hogy ne szeressél, kedves!

Egykor egy sejt a tengerben kikelt,

hadd jusson el már örökös öledhez!

1936. okt. 23.

Ady Endre (1877-1919): Sem utódja, sem boldog őse...

 Kép: Összetartozás - Borsche Kornélia rajza - 

www.kepafalon.hu

Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak-fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,

Lennék valakié.