2016. jún. 5.

Szenes Erzsi: Eltévedtem...





Eltévedtem az élet dolgai között
és most már csak az álom lepleibe burkolódzom
mint egy óriás virág szirmaiba.
Akár az ópium
altató, édes méreg ez.
Az ébrenlét percei egyre fogynak
és ébren is az álom arany rózsái vannak a szememen.
A világ
mindig kevésbé szűrődik be hozzám
mint a fény
est közeledtén
a leredőnyözött ablak résein.
Észrevétlen, éj lesz nemsokára
s nem lesz belőle ébredés.

(Az eredeti helyesírás megtartásával!)

*

 (* 1902. jún. 5. Rajec, † 1981. Tel-Aviv [Izrael]) Költő, író. Kassán lett újságíró; a Kassai napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, Kassai Napló, később a Prágai Magyar Hírlap és a Magyar Újság munkatársa volt. Verseit a Nyugat és a Szép Szó is közölte. 1942-ben Budapestre menekült, 1944-ben a németek Auschwitzba, majd Németországba hurcolták.  1945-1949-ben Pozsonyban élt, egy szlovák hetilap munkatársa volt. 1949-ben Izraelbe emigrált, ahol újságíróként és eőadóművészként tevékenykedett. Irodalmi munkásságáért Jeruzsálemben Nordau-díjjal tüntették ki. -

Fm. Selyemgombolyag (versek, 1924); Fehér kendő (versek, 1927); Szerelmet és halált énekelek (versek, 1936); Nyártól nyárig (regény, 1943); Van Hazám (emlékezések, karcolatok, 1956); A lélek ellenáll (versek és napló, 1966); Pkaat hamesi (válogatott versek héberül, 1977); Mitan kaved (válogatott elbeszélések héberül, 1977).

Forrás: Nyitott könyv – Prágai magyar költők lírai antológiája – Prága, 1930.