A
Bold. Szüzet és sz. László királyt dicsőitő alábbi énekek a „Peer-codex”-ből
valók. Már 1787-ben ismerteté annak két verses darabját Révai, azon nézetét
fejezvén ki róla, hogy új-gót betükkel irt nagyobb előrésze a XV-ik század
közepéről, folyó betükkel irt vége pedig a XVI-ik elejéről való. Tartalma: sz.
Elek és Pál legendáik, imák, énekek, a lorétomi litánia, naptár, s egyéb aprós
töredékek. A codex ma lappang.
1. Ének szűz Máriához
(1508-ból)*
- Révai: Elegyes
versei. Pozs. 1867. –
Angyeloknak nagyságos
asszonya,
Úr Jézusnak bóldogságos anyja,
Mennyországnak szépséges ajtója!
Paradicsomnak vagy széles kapuja.
Neked szólonk, szízeknek
virága,
Mend szenteknek olly nagy vigasága,
Angyeloknak ő nagy tisztasága,
Patriarcháknak ő nagy dicsősége.
Dicsekedjél1
angyeli székedben
Seraphinnak szent szeretetiben,
Cherubinnak nagy bölcseségében
Székeseknek2 bölcs itéletében.
Reád néznek szenteknek
szemei,
És véneknek keserves szüvei,
És árváknak nyomorólt ihai3,
Bűnössöknek ohajtó4 lelkei.
Esedezzél, mi nagy
igazságonk5,
Mi szivönkért, mi nagy bátorságonk,
Szent tiadnak, i nagy tisztességönk,
Halálonkról6, mi nagy reménységönk.
Áldott te légy, Jézusnak
dajkája,
Szent atyának drága kencstartója,
Szentléleknek ő megnyugosztója,
Igazságnak megvilágositója.
Segéljed meg tebenned
bizókat,
Engesztelj meg az apostolokat,
Fordejts hozzánk az mártiromokot,
Térejts7 hozzánk az confessorokot.
Dicsőséges szenteknek
mondási,
Szentháromságnak nagy titkó8 tanácsi,
Apostoloknak szent predikálási,
Mártiromoknak nagy sok kinvallási.
Emlékezzél angyali
esésről,
Emlékezzél Évának vétkéről,
Emlékezzél az nagy vizözönről,
Nyerj kegyelmet az nagy Úristentől.
Siradalmas9
nekönk mi életőnk,
És minekőnk mi sok vétkezetőnk,
Rettenetes nekőnk vétkezetőnk,
Ha te nem lész nekünk mi nagy segedelmőnk.
Árvaságnak kegyes
táplálója,
Özvegyeknek megoltalmazója,
Szegényeknek meggazdagejtója,
Számkivetteseknek10 megbódogejtója.
Siradalmas nekönk
születetőnk,
Fügedelmes11 sok hivolkodásónk,
Rettenetes nekőnk bajvivásónk:
Ha te nem lészsz nekőnk kegyes táplálónk.
Asszonyoknak szépséges
tüköre,
Férfiaknak tisztes győzedelme,
Halottaknak nagy hidedelme12,
Ördögöknek ő nagy töredelme.
Rólad szólnak szenteknek
mondási,
Szentháromságnak nagy titkus tanácsi,
Apostoloknak szent predikálási,
Mártiromoknak diadalmassági.
Halottoknak
megszabadejtója,
Törököknek megnyomorejtója,
Kerályoknak jó tanácsadója,
Magyaroknak megoltalmazója.
Ezt szerzették Pestnek
városában,
Ugyanottan szent Péter utczájában,
Születet után elmult időben:
Ezer ötszáz és nyolcz esztendőben.
Legyen hála az
Szentháromságnak,
Azonképpen az áldott Jézusnak,
Legyen hála az szíz Máriának,
Velemm-öszve13 mend az bódogoknak.
Amen.
*) A k r o s t i c h o
n levén egyszersmind, a szakok kezdő
betűi: „Andreas de Vásárhel” – szerzőjeül Vásárhelyi Andrást tüntetik ki.
1) Dicsöködjél,
diszeskedjél: gloriare.
2) Az egyház nyelvén:
throni.
3) Ujabb alakja a régi joh szónak, mely: belső rész (viscera),
sziv és kedély – jelentményekkel fordul a régiségben elé.
4) Sohajtó.
5) Tanúnk, közbenjárónk.
6) Halálunka nézve,
halálunkban.
7) Engesztelj, fordíts,
térits – határozatlan tárgyra ható igealakook, határozott tárgyak előtt, - mint
sokszor a középkori iratokban.
8) Titkú.
9) Viadalmasnak olvasnók
ezen szót az akrostichon „Vásárhel” szavának épsége végett; csakhogy alább is
eléjön a sirodalmas jelző. 10)
Számkivetetteknek.
11) Fügedelmes –
homályos alkalmazással; talán: kötve tartó, lebilincselő?
12) Megholtaknak nagy
bizodalma.
13) Velem együtt.
2. Ének sz. László
királyról
- Ugyanott. –
Idvez légy, kegyelmes szent László kerály,
Magyar országnak édes oltama,
Szent kerályok közt drágalátos gyöngy
Csillagok között fényességes csillag!
Szentháromszágnak vagy te szolgája,
Jézus Krisztusnak nyomdoka követi1,
Te Szentléleknek tiszta edénye,
Szűz Máriának választott vitéze.
Magyarországnak vagy keráli magzatja,
Szent kerályoknak fényes tüköre,
Teneked atyád kegyes Béla kerály,
Hogy hozzá képest kegyes király lennél.
Nekünk születél Lengyelországban,
Mennyből adatál nagy csodaképen:
Másszor2 születél szent kereszt vizétől,
Ősödnek3 nevén László lőn neved.
Mikoron méglen gyermekded volnál,
Kihoza Béla kerály jó Magyarországba,
hogy dicsekednél te két országban,
Magyarországban és mennyországban.
Te telepedél Bihar-Váradon,
A városnak lől édes oltalma,
Templomot rakatál szűz Máriának,
Kiben most nyúgoszol minden tisztességgel.
Környülfekesznek téged császárok4,
Püspökök, kerályok és jobbágy urak5
Olaj származik szent koporsódból;
Tetemed foglaltaték a szép sár aranyból6.
Téged dicsérnek szent zsolozsmával,
Papok, diákok és városnépek;
Téged földnek kereksége,
Mert téged dicsérnek Istennek angyali.
Te dicsekedel keráli székedben;
Képed feltették a maga kőszálra:
Fénylik mint nap, salyog7 mint arany;
Nem elégszik senki tereád nézni8.
Te arczúl teljes, szép piros valál,
Tekintetedben embereknél kedvesb,
Beszédedben ékes, karodban erős:
Lám mindent te ejtesz, ki teveled küzdik.
Tagodban ékes, termetedben díszes,
Válladtól fogva mindeneknél magasb,
Csak szépséged császárságra méltó,
Hogy szent korona téged méltán illet.
Testedben tiszta, lelkedben fényes,
Szivedben bátor miként vad oroszlán,
Azért neveztek bátor Lászlónak,
Mikoron méglen ifjudad volnál.
Mert választa az szűz Mária,
Megdicsőíte sok jó ajándékkal:
Hogy te őriznéd és oltalmaznád
Neki ajánlád9 jó Magyarországot.
Fejedbe kele a szent korona,
Megbátoríta téged a Szuentlélek.
Kezdéd követni atyádnak életét,
Rózsákat szaggatál, koronádban füzéd.
Dicsérjük, magyarok, szent László kerályt!
Bizony érdemli mi dicséretünket.
Dicsérjük őtet, angyalok, mondván:
Idvez légy, kegyelmes szent László kerály!
1) Nyomdokának követje,
követője.
2) Másodszor.
3) Tar Lászlóra, László
atyai ősbátyjára vonatkozás.
4) Zsigmond császárt és
királyunkat érti; császárok
többesben, egyes helyett.
5) Zászlósok, főurak.
6) Sárga; vagy sárarany:
aurum electrum (?)
7) Ragyog.
8) E szak három
végsorában a sz. király azon aranyozott érczszobrára van vonatkozás, mely
1390-1660 Nagyváradon állott, s utóbb a törökök által ágyúnak öntetett.
9) A neki ajánlád, a
neki ajánlottad jó Magyarországot- multrészeülői alakban.
A magyar irodalmi
tanulmányok kézikönyve - Magyar irodalmi szemelvények legrégibb időktől
korunkig Szvorényi József. Kiadja Heckenast Gusztáv Pest, 1868.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése