Pesti Mizsér Gábor (1536 körül)

Pesti előneve szülőhelyét jelöli. Családi nevén Mizsér Gábor, egy Bécsben munkálkodott tudós pap, ki a négy Evangelista kiadásával (Bécs, 1536) ugy Aesop, Anian és Rimicius meséinek szabad forditásával, (Bécs, 1536) és hatnyelvü szótárával „Nomenclatura sex lingvarum”, melyben egyik a magyar is (Bécs, 1538), - nagy hirt érdemelt magának. – Pesti használja még a régibb nyelv szólás-alakjait; de forditásában magyarabb és világosabb elődeinél. Meséihez három erkölcsiratot is csatol a görög bölcsek, s Publ. Syrus és Cato jeles mondásiból.

M e s é i b ő l.

- Kiadt. Toldy. Pest, 1858. –

1. Az ebről és szamárról

Az eb, mikoron mind urának mind a ház népének hizelkednék, jól tartják vala őtet. Melyet mikoron a szamár látna, foszkodék, kezdé bánni az ő szerencséjét.¹, hogy az eb jobban laknél játéka után, hogynem mint ő nagy munkája után, és gondolá magába: Ha (úgymond) a hízelkedésnek ilyen jutalma vagyon, tehát én is kezdtem magamat arra fogni. Mikoron azért ecczer az ura haza jőne, megkésérté az dolgot, eleibe futa urának, kezde rá szökni; és az ura ivölteni foga², a szolgál előfutának, és az éktelen szamárt jól megpálczálák.

                   Értelme.

Valaki magát oly dologba foglalja

Melyet természeti semmiképpen nem vallja,

Azt a cserpálcza, mint a szamárt, megvallja.³

1) Bánkódni kezde sorsán.

2) Kiáltani kezde.

3) A vall: habet, itt bir jelentésében; e mesei tanulság értelme tehát: ki olyanba fog, mit meg nem bir, megbirja azt a cserpálcza; az eredetiben is: illum fustis quercinus habebit.

2. A hollóról és rókáról

Az holló valami húsfoltot¹ felkapván, kezde az ágon csergeni. Hozzá mene a róka, és mondá neki: Hallottam vala gyakorta, hogy hamis volna a hír ; de mastan látom, hogy igaz, mert azt mondják vala, hogy az szuroknál feketébb volnál, de mastan látom, hogy fehérb vagy az hónál. Hogyha a szód ilyen szép mint tennenmagad, bizon minden madaraknak királné-asszonyának merlek mondani. Ez  hízelkedésre az hol énekelni akara, és az hús kiesék szájából, melyet a róka nagy kaczagással felkapa, és megőn².

Értelme.

Sokan, kik dicséretet emberektől kévánnak,

A hízelkedőktől árokkal megválnak;

A varju szép fejér, de az róka álnak.³

1) Falatot.

2) Megön, megevett, mint: megteszből megtön.

3) Álmok.

A magyar irodalmi tanulmányok kézikönyve - Magyar irodalmi szemelvények legrégibb időktől korunkig Szvorényi József. Kiadja Heckenast Gusztáv Pest, 1868.