Egy ismeretlen nő költő

A Nemzeti Múzeum kéziratai közt, egy 1708. évi missilis levél belső lapján, azon kori irással irva, találtam az alább következendő rövid verset, melyhez azonban semmi commentár sem járulhat, mivel az emlitett levél tartalmával, irójával s a benne megnevezett személyekkel semmi összefüggésben sincsen. Költői becse nem valami nagy, de közlendőnek tartottam mégis, mert szerzőjének, Egervári Justinának neve, mint a versfejekben olvasható, irodalmunk történetében eddig ismeretlen, s igy a vers, bármily csekély, de uj adat annak a kornak, melyből származik, szellemi és kedélyvilágához.

A vers, mai helyesirással adva, igy hangzik:

El nem köll felejtenyi

Égő lángban vagyok, mert kínaim nagyok,

Gondokkal, sok búkkal tellyes ’s rakva vagyok,

Egyedűl társ nélkül mint gerlice aggok,

Rettenetes nagy kínt én szivemben vallok.

Vajjon lesz-e vége én sok kinaimnak:

Avagy ha….. fel csillaga napomnak?

Régen várt órája mikor jő el annak?

Isten csak egyedül adója sok jóknak.

Vajjon lesz-e vége én sok kínaimnak:

Avagy ha ….. fel csillaga napomnak?

Régen várt órája mikor jő el annak?

Isten csak egyedül adója sok jóknak.

Igazán meg vallom, nehéz mind igy élni,

Unalmas napokat ily sokat tölteni,

Sok bút és gondokat egyedül viselni,

Társasságtól rosztól szükség őrizkedni.

Istenben vagyon minden reménységem,

Nem volt ’s nem is lészen ő  benne kétségem,

Az mikor akarja, megvigasztal engem, -

Tessék olvasónak tudni ki az nevem.

NAGY GYULA

Forrás: Figyelő. Irodalomtörténeti közlöny. IV. kötet. Bp., 1878.