Egy ismeretlen Gyóni-vers

Gyóni Géza rabságban

D’Hondtné Kovás Margit asszony, a Literatura brüsszeli munkatársa, néhai édesatyjának, egy honvédalezredesnek hagyatékából küldte be eredeti kéziratban az itt következő, kiadatlan Gyóni-verset. Kovács alezredes fegyver- és fogolytársa volt a Szibériában elpusztult, nagyra hivatott magyar költőnek. A vers, bár még a forradalom kitörése előtt íródott, pontosan kifejezi az orosz katonaság soraiban uralkodó forrongó hangulatot s így érdekes dokumentuma egyben az orosz világégésnek is. A kézirat tintaceruzával íródott s világosan olvasható. A vers így szól:

Alexis levele Alexandrához

Orosz tábor, december

… Havas éjjel. Hortyog a tábor.

Csillagfény reszket távol-távol.

Csillag fénye, vagy egy vár-ablak –

Odaát mindig ébren vannak…

… Domb mögül, kereszt hátterébe

Vörösen bujik a hold képe.

Vörösen, mint az urak arca,

Kik most mennek tivornyás harcra…

… Vörös kastélynak minden terme

Minthogyha Szentpétervárt lenne,

Pucér dámák, francia dámák

Ott reggelig a kánkánt járják.

… Nagy ott a hőség… lent az ingek…

A francia így segít minket.

Mi reggelre sirvermet ásunk

S bent dorbézol a kancsukásunk…

… Alexandra, hű feleségem,

Kit nem csókoltam réges régen –

Mert elrabolt a cár parancsa..

Figyelj szavamra, Alexandra:

A kis fiunkat, édes lelkem,

Csókold meg holnap én helyettem

De csókod most forróbban kapja,

Mert holnap nem lesz néki apja.

Holnap nem lesz már, csak az anyja,

Mert rohannom kell új rohamra.

Igy rendelték, míg én sirt ások,

Ott bent a részeg kancsukások…

… Alexandra, hű feleségem,

Kit nem látok már, csak az égben –

(És bús életem bús porontya…

Takard be jól a végső rongyba)

Reggelig itt még, édes szentem,

Esett bajtársat kell temetnem -

Bent foly a bor és szól a banda –

De reggel. – Ó reggel, Alexandra,

Elő a fegyvert és az ásót –

S dolgoznak majd a kancsuklások…

Alexandra, hű feleségem,

Kit nem látok már csak az égben,

És bús életem bús porontya –

Takard be az utolsó rongyba,

S induljatok a végső útra,

Amelyet meghagyott Atyuska:

Amerre zúg a Dnyeszter habja

Merüljetek egy lélek abba –

Hálás hullám lágyan ringat,

Öled át jól a kis fiunkat…

Öleld át jól… S ne feledj engem:

Hát ő is, ő is úgy szenvedjen,

Mint vasravert rabszolga-apja…?

Merüljetek a Dnyeszter-habba!

Ha pokol is – orosz menyország –

Az embert ott nem ostorozzák –

Ott találkozunk, lelkem szentem - - -

- - - Alexandra –

Reggelre én már arra mentem.

G y ó n i  G é z a

Forrás: Literatura XIII. évf. 189. szám Bp. 1938. szeptember 1.